Az első álmodó: huszonhat éves hölgy, erős szorongásos tünetekkel fordult segítségért az álomban említett szakemberhez. A terápia első negyedében álmodta az alábbiakat:
A pszichológusnőmmel egy liftben megyünk lefelé, és látom, hogy az apám őrjöngve rohan felfelé, afelé a lakás felé, ahol a pszichológusom lakik és a kezeléseit is tartja. Lelapulunk a lift sarkába, én az ölébe fúrom a fejem, és érzem, hogy jó irányban haladunk, hiszen így apám nem láthat meg minket.
A második álmodó: harminc év körüli férfi. Az álma idején nincs állása, párkapcsolata, albérletek sorában él.
Beszállván a liftbe érzem, hogy lefelé kezd zuhanni, halálfélelmem van, de az utolsó pillanatban valahogy mégis megáll, ezt megúsztam.
A harmadik álmodó: harmincas éveinek első felében járó hölgy.
Első álma:
Nem merem a felső emelet gombját megnyomni, pedig oda kéne mennem, mert félek, hogy a lift nem áll ott meg, áttör a tetőn, és én kirepülök az égbe. Egy középső emelet gombját merem csak megnyomni. (Ez az álmom visszatérő jelleggel jelentkezik már több éve.)
Második álma:
Egy toronyház külső részén utazok egy liftben, azaz a házon kívül lengedezek egy liftben, aminek ráadásul oldala sincs. Csak egy rozoga, rozsdás vasváz az egész szerkezet. Egy kövér ember a liftkezelő, szerencsére, úgy látszik, hogy érti a dolgát, de azért én kellőképpen leizzadok.
Harmadik álma - az első kettő álomhoz képest eltelt körülbelül hét év
Liftben utazom, szinte suhan. Alig érezni, hogy mozog, ezt csak tudni lehet. Maga a lift belül elegáns, vörös padló-és oldalborítással, tükrökkel. Van egy liftkezelő is, akin látszik, hogy érti a dolgát. Ő maga szintén igen elegáns vörös-fekete egyenruhában van. A lift szinte rásimul a szintekre, ahol megáll. Csuda egy élmény ezen a liften utazni, olyan, mint egy tánc, amelyben senki sem véti el a lépést, suhan, száll, kering egy hallhatatlan zene ütemére, és élvezi is.
Gondolatok az álmokról
Az írás címe, "Liftfóbia" arra az indokolatlan, inadekvát szorongásra utal, amelyet többé-kevésbé mindannyian érzünk, ha be kell szállnunk egy liftbe. Mindnyájunkon átsuhan olykor a liftben tartózkodva egy-egy rossz gondolat: "Mi lenne, ha lezuhanna, tűz ütne ki, nem állna meg a legfelső emelet után, bent ragadnánk és elfogyna a levegőnk... stb.". A valódi fóbiások viszont olyannyira rettegnek a liftbe való beszállástól, hogy nem is utaznak lifttel, inkább felmásznak a lépcsőn az akárhányadik emeletre is, csak ne kelljen beszállniuk egy liftbe soha életükben.
Vannak olyan emberek, akiknek soha nem jut el a szorongásuk arra a szintre, hogy megjelenjen a nappali tudatban, de azért álmaikban megjelenik a liftprobléma.
Az, hogy hogyan működik egy lift az álomban, azt mutatja, hogy mennyire érett az álmodó, mennyire uralja a személyisége különféle rétegei, szintjei között való közlekedést, összeköttetés-teremtést, kapcsolattartást.
Az első álmodó álma visszajelzi, hogy a rideg apjával való gondjai megoldásához valóban segítséget kap a terápiától, azaz az által jut védelemhez, hogy a pszichológusnő útmutatásait követve, annak biztonságot nyújtó kíséretében, leszáll a gyermekkor és a tudatalatti területére, és onnan kigubancolva oldja meg a problémáit.
A második álmodó álma azt mutatja, hogy rengeteg olyan megoldatlan konfliktus lakik az álmodó személyisége mélyén, amely nem engedi őt felsőbb szellemi, tudati szintekre lépni, azaz ezek a rejtett, feldolgozatlan traumák állandóan visszarántják őt önmagukhoz.
A harmadik álmodónak erőteljesek a szellemi energiái, de úgy érzi, ha azokat hagyná, hogy "kiéljék magukat", akkor szinte kirepülne önmagából. Nem tudná kontroll alatt tartani őket. Pedig dolga van a magasabb, szellemibb világokkal, és hogy ez mennyire sürgető feladat, azt jelzi az álmok visszatérő jellege.
A másik álmában (negyedik álom) mégis elindul felfelé, de látható, hogy mintegy az épületen, azaz "önmagán kívül". Ez az álom egyértelműen jelezte, hogy a szellemisége el fog indulni a felsőbb tudati szintek felé, de akkor már üdvösebb, biztonságosabb lenne befogadni a személyiségébe ezeket az erőket.
Hét év elteltével az álma visszajelezte, hogy önismereti munkájának köszönhetően "felsőbb osztályba léphetett", azaz a harmincas éveinek végére már uralja a személyisége különféle rétegei, szintjei között való közlekedést, összeköttetés-teremtést, kapcsolattartást.