Micsoda szőrös lábak!

Álomfejtőnk több mint tíz éve foglalkozik az álmokban megjelenő szimbólumok megfejtésével. Tar Ildikó nemcsak ír az álmokról oldalainkon, de konkrét álomelemzéseket is bemutat.

Az álomgazda: harminchét éves nő

Az első álom

"Gyermekkori otthonomban vagyok. A szüleim férjhez akarnak adni, de én ezt nem szeretném. Lenézvén a lábaimra, látom, hogy a bal lábamon kilenc, a jobb lábamon tizenegy lábujj van, és fehéren szőrösek, emberláb és állatláb egyszerre. Nagyon meglepődöm. Erről eddig nem volt tudomásom."

A második álom

"Benézvén a számba, látom, hogy dupla fogsorom van. Ha akarom, nincs (ki tudom venni), és akkor csak egy normál fogsor van a számban. Amit kiveszek, az se valami műfogsor, hanem szervesen a szervezetem része."

A harmadik álom

"Álmomban anyámmal küzdök, testileg próbálom legyőzni. Kidobom egy magas ablakból. Lenézve a mélybe, látom, hogy sértetlenül feláll, és a lábai tyúklábakká válnak, elszalad."

A negyedik álom

"Egy nagyhatalmú úr szolgálatában vagyok. Ez szexuális jellegű: egyre tökéletesebb lények kikísérletezésére "használ" engem. Két nem tökéletes lényt épp most kötnek ki a vonatsínekre, hogy meghaljanak, sajnálom őket. A férfinek, akit kikötöznek, szintén több lábujja van. A ház felé menvén érzem, hogy készülődik az újabb lény világra belőlem: a számon át. A nyelvem pénisszé alakul, egyre dagad, majd egy embrió kezd kiformálódni belőle, láthatóvá válik a gerinckezdemény. Én azt érzem, hogy a pénisz anyaméh is egyszerre, illetve fordítva, illetve, hogy a kettő azonos. Meg azt érzem, hogy ez már a tökéletes lény lesz, de ez azzal fog járni, hogy óriásira dagad a számban és én megfúlok. Kitépkedem magamból, de közben arra gondolok, hogy végtére is egy a nyelvemmel, lehet, hogy azt is kitépem ezzel a tépkedéssel?

Megpróbálok elszökni a feladatom elől, de egy nagy csarnokban a rabtartóm, a nagyhatalmúúr rámtalál:
- Ahá, itt rejtőzködsz?! És te azt hitted, nem fogok rádtalálni?!
Most tisztábban látom, mint bármikor eddig:
Idősebb férfi, vállig érő ősz hajjal, jellegzetes, erős arcvonásokkal, szikár-izmos termettel, nagy fizikális- és lélekerővel.
Én fekszem egy asztalon, és ő helyből, mint egy ragadozó, rámugrik, és valóban úgy gunnyad felettem, mint egy ragadozó állat. A lábai egy sasé, hófehér tollazattal, a felsőteste inkább oroszláné, közben érzékelhető az is, hogy ember, vagy ember-isten.

Gondolatok az álmokról

Mind a négy álomban közös az, hogy a megszokott, a nappali tudattal normálisnak tekintett testvázlat képe változik meg olyannyira, hogy az álmodó tudat döbbenten áll a látvány előtt.
Az első álomban az álomgazda több lábujjat lát a lábán, és azok még ráadásul fehér szőrrel is borítottak.
A második álom dupla fogsort, tehát összesen négyet mutat.
A harmadik álom az anya lábait varázsolja tyúklábakká.
A negyedik álomban a nyelv anyaméh-pénisszé alakul, és a pár férfi tagja isten-ember-állatszerű lény.

Álmainkban a lélektestünkkel vagyunk jelen.
A fenti álmok olyan tényekkel szembesítették az álmodót, melyeket a nappali tudatában nem igazán akart tudni: valami köze van a sámánsághoz. Nehéz is lett volna ezzel tisztában lennie, hiszen nem született láthatólag fölös csonttal, ami a hagyomány szerint a sámánság azonnali mutatója. A régiek azonban tudnak olyan esetekről, amikor a test belsejében rejtőzik a fölös csont, ezért szedik olykor ízekre szellemlények a sámánjelöltek, hogy megtudják van-e valamiféle többlete. Ez az ízekre szedés azonban már nem a fizikális testen, illetve testtel történik, hanem a lélektestet vizsgálják meg a lények, hiszen - a szemtanúk szerint - a sámánjelölt mindez idő alatt alszik. Hogy rettentő fájdalmakat él át, azt onnan tudják, hogy a fizikális teste izzad, olykor még vért is.

Lásd erről részletesebben a Hétszerte szebb lett és erősebb című konkrét álomelemzést, valamint a Neked is lehetnek sámánálmaid!, és a Fölös csontok és egyéb különlegességek című írásokat!

A hagyomány tud a sámánok egyik beavatási fázisáról, amikor is valamilyen állattal, vagy állatszerű lénnyel párzanak. A sámán valójában maga az összekötő híd állat-ember-és istenvilágok között.

A fenti álmok álmodója önismeretét fejlesztette a továbbiakban az által, hogy utána olvasott lelki-szellemi rokonainak, tudatosította önmagában, hogy dolga van valamilyen úton-módon azokkal a másvilágokkal, amelyekről a sámánok tudnak évezredek óta.

A sámánná való válás soha nem a hétköznapi én döntése, erre mindig belülről, mélyről, a belső szellemi világokból érkezik felszólítás, elhivatás, és nem igazán éri meg ellenállni a hétköznapi énünknél sokkal magasabb hatalmaknak. Esetleg egy váratlan, furcsa, súlyos betegséggel fizethetünk ellenállásunkért, ahogy a régi korok hivatásuk elől elbujkálni kívánó sámánjai is.

Tari Ildikó