Nem tudod, mit akar tőled, vagy miért nem akarja

Helló, Facér Pasi!

Elmesélek egy történetet, ami egy férfiról és két nőről szól. A Férfi a Volt Élettárssal (nevezzük így), 7 évet élt együtt, aki a kapcsolatuk utolsó félévében megcsalta a Férfit. A Férfi ezt már nem bírta elviselni, hiszen ezen kívül sem jöttek ki egymással az utolsó hónapokban. Volt Élettárs állandóan szidta a Férfit és a családját.)

A másik, a Szerelmes Nő az utolsó pillanatokban, "mentőövként" érkezett. Mindent megadott a Férfinak, amire szüksége volt. Úgy érezte, a Férfi is viszontszereti őt. Ám a Férfi nem tudta kiverni a Volt Élettársát a fejéből. A Szerelmes Nő nem is kívánta ezt, csak annyit: fogadja el őt a Férfi. A Volt Élettárs holmija még mindig ott van a Férfi lakásában, és most arra készül, hogy visszaszerezze a Férfit, aki nyuszi, és nem tudja, mit csináljon. Szereti a Szerelmes Nőt, akivel most van, de nem akarja megbántani a Volt Élettársát sem.

Az lenne a kérdésem: Várjon a Szerelmes Nő, adjon időt a Férfinak? Vagy inkább lépjen tovább és engedje el a Férfit? Tanácsodat megköszönném, kíváncsi vagyok, mit gondol erről egy facér pasi.

A szerelmes Nő

Kedves "szerelmes Nő"!

Az ilyen "nyuszi" pasi általában nagyon szenved a saját döntésképtelensége miatt, viszont - számodra jó hír - könnyen befolyásolható. A pasi ilyenkor nagyon szeretne már pontot tenni a dilemma végére, de egymaga képtelen erre. Nagyon örül tehát mindenkinek, aki valamelyik nő mellett és a másik ellen érvel, hiszen ezek a beszélgetések (?) segítik abban, hogy a "jó" (feltéve, hogy alkalmazható ez a jelző egy ilyen probléma esetén) megoldást válassza. Az ilyen férfira csak akkor érdemes várnod, ha a szereteted nagyon erős. Akkor viszont vedd komolyan a küzdelmet: harcold ki, hogy Téged válasszon. Ebben nem adnék tanácsot. Ennek módját a nők sokkal, de sokkal jobban tudják nálam. Kívánom Neked, hogy jól dönts.

Csókol a Facér Pasi

* * *

Szia!

A következő lenne a kérdésem. A barátommal májusban lesz 7 éve, hogy együtt vagyunk, kb. 2 éve együtt is élünk. Ha szóba kerül az esküvő, ő általában azon a véleményen van, hogy minek ez az egész hülyeség, persze, ha más nősül, az milyen jó. Ő 33 éves, én 25. Nem azt mondom, hogy házasság nélkül nem lehet élni, de én azért szeretnék férjhez menni, és azt hiszem, elég sok időt adtam már neki a gondolkodásra. Néha nem tudom, hogy mi tartja vissza. A szülei, barátai mind jó házasságban élnek, úgyhogy még rossz példa sincs előtte. Akkor meg mire vár?

Üdv, Csipike

Kedves Csipike!

Manapság már nem annyira divat, ha két ember házasságban pecsételi meg szerelmét. Egyre többen élnek együtt, nevelnek gyermeket házasság nélkül. Ezért nem biztos, hogy ez nagy probléma, én azonban ezen a téren igencsak konzervatív vagyok. Számomra sem érthető, hogy hét év kapcsolat után mire vár a barátod - természetesen semmire. Hét év kapcsolat, két év együttélés után nincs már mire várni - akarni lehet, hogy a kapcsolat magasabb szintre emelkedjen, vagy elutasítani.

Aki elutasítja, az teheti félelemből (szabadság elvesztése, bezártság, kapuzárás előtti pánik, ismeretlentől való rettegés), teheti elvből (radikális liberális, értéktagadó), vagy végső soron teheti azért, mert még nem érzi, hogy eljött az ideje.

Nem javaslom azonban, hogy erőszakoskodj, hogy erőltesd a dolgot. Minden férfi ezer kilométerre menekül, ha ezzel próbálkoznak nála. Igyekezz úgy hatni rá, hogy ne érezze erőszaknak. Talán beszélhetnél vele nyíltan arról, hogy miért fontos Neked a házasság (feltéve, ha az tisztázott, hogy együtt akarjátok leélni az életeteket). Mondd el neki, hogy Téged miért tenne boldoggá egy leánykérés. E "rábeszélős" módszer lehetséges eredménye persze nem ér fel a holdfényes estén, egy gondolában elhangzó leánykéréssel a
Sóhajok hídja alatt, de ha Neked nagyon fontos, akkor jobb lehet a semminél.

Szorít Neked, és csókol a Facér Pasi

* * *

Hali, Facér Pasi!

Tulajdonképpen életemben nem kértem egy ismeretlen sráctól segítséget. Most is csak azért van szükségem erre, mert házinyúlra lőttem. A barátaimtól nem kérhettem tanácsot, mert mindannyian ismerik.

Egy munkatársammal, aki mellesleg a legjobb barátom is, elmentünk a vidéki házunkba egy görbe estét csapni. Már reggel megérkeztünk, és sajnos neki is estünk az alkoholnak, amit 3 napra és 4 embernek szántunk. Mondanom se kell, egymáson kötöttünk ki...

Hétfőn a munkahelyen kiderült, hogy aznap délután, amikor hazaérkeztünk, összejött a volt barátnőjével. Ez a lány egy tipikus buta szőke, akit a barátom folyamatosan ócsárolt, amikor róla beszélt. Velem pedig, akivel korábban naponta órákat beszéltünk még munka után is, most szinte szóba sem áll. Amikor beszélni próbálok vele a történtekről, csak annyit reagál, hogy "nem kell komolyan venni". Szerinted miért csinálja ezt? Mi zajlik le benne?

Köszi: Panna

Kedves Panna!

Azért mondogatja, hogy nem kell komolyan venni, mert nem akarja, hogy komolyan vedd, és ő sem szeretné komolyan venni.

De ne csak magadat hibáztasd a történtekért, mindketten ott voltatok. Sajnos, az ilyen esetek könnyen a barátság végét jelenthetik. Ő ugyanis valószínűleg ugyanúgy félti a kapcsolatotokat, mint Te. Ha számodra a barátság a legfontosabb, akkor hanyagold a témát a sráccal, inkább tégy úgy, mintha mi sem történt volna. Ha negligálod a kérdést, biztosítod afelől, hogy számodra is csak egy jó szeretkezést jelentett az egész történet, nem akarod megismételni, nem akarsz bonyodalmakat. Ezzel megnyugtathatod háborgó lelkét, és talán újra órákat beszélgettek majd naponta.

Csókol,
a Facér Pasi

Vissza a Facér Pasi oldalára