A mély, nagyon személyes élményeknek sokféle következményük lehet. Gyakran hoznak változást abban, ahogyan látjuk magunkat, a többieket, a világot. Félelmek, gyűlölködések szűnhetnek meg, meglátjuk a másikban a szerethető, hozzánk hasonlóan esendő személyt. Felfedezzük a közös lényeget, ami összeköt bennünket - és akkor mindaz, ami elválaszt vagy szembeállít, átléphetőnek tűnik. Egymás felé tudunk fordulni. Ilyen élmények átélése után esetleg kétkedni kezdünk abban, hogy egy sor dolog, ami miatt eddig hajtottuk magunkat és másokat, valóban olyan fontos-e. És így tovább. Röviden fogalmazva, az ilyen élmények felforgató hatásúak lehetnek. Tudja is ezt mindenféle intézmény évezredek óta. Tudják az egyházak is. Assisi Szent Ferenc jézusi szellemű szeretet-központúsága, a vagyon és hatalom kergetésének elhagyása, a szegénység propagálása, sőt számonkérése az egyházon igen komoly aggodalmakat váltott ki az akkori egyházban. Tudja a pszichológia is. A szakember érzelmi kapcsolata paciensével máig igen nehezen kezelt probléma a legtöbb irányzat számára.
A hétköznapi életben is tartunk a rendkívüli érzelmektől, élményektől - miközben vonzódunk is hozzájuk. A szokásos megoldás: kapcsolatainkban ezer úton-módon kerüljük el, hogy kiessünk a mindennapi rutinból, aztán spirituális és összes egyéb érzelmi igényeinket aprópénzre váltva "izgalmas" szórakozásokban igyekszünk kielégíteni.
Vallásos, vagy ahhoz közeli élményeket ünnepeink is nyújthatnak, különösen a bensőséges jellegű ünnepek, mint a karácsony. A helyzet adott, legtöbbször azokkal állunk a fa körül, akik hozzánk tartoznak és még hozzá a szeretet ünnepének is nevezzük. Csak váltani kell. A teljesítmény megvolt, áll a fa, vannak ajándékok, vacsora is került, az a bizonyos "harmadik személy" is ott van, most lehet egymás felé fordulni.