Jó kereskedők évszázadokkal a pláza-világ beköszönte előtt is tudták, hogy a vevőnek kedvet kell csinálni az eladandó áruhoz. Meg kell találni az utat a vevő szívéhez, fel kell kelteni fantáziáját, mozgásba kell hozni vágyait. Ma mindezt nagyüzemileg, a vevővel való közvetlen kapcsolat nélkül kell elérni, a reklámmal, az árú, a márka megjelenítése, imázsa segítségével.
A neuromarketing egyik kiemelkedő amerikai cége az atlantai Emory Egyetem kórházának idegtudományi részlegével együttműködve végzi kutatásait. Itt figyelték meg a kutatók, hogy ha alanyaiknak olyan márkákat mutattak, amely számukra fontos volt, akkor agyuknak azon része mutatott nagy aktivitást, amelyet az önmagunkról alkotott képpel hoznak kapcsolatba. "Igen, ez én vagyok, ez az én stílusom","Ez az én világom", ilyesféle kijelentésekkel lehetne érzékeltetni a ráismerés örömét, amit ezek a képek okoztak. Kevésbé vonzó márkák esetében ez az agyrészlet inaktív maradt. Érthető, hogy a marketingeseket rettentően érdekli, hogy hogyan lehet elérni ezt a közvetlen, bensőséges érzelmi kapcsolatot vásárló és termék között. Az agyi képalkotó eljárásokkal olyan finom hatáselemzés is lehetséges, hogy például egy szelet édességnek a fogyasztásakor a ropogósság vagy éppen a termék íze váltja ki a megfelelő agyi aktivitást - és következményesen a vásárló vonzalmát a termék iránt.