Bár az elmúlást, a halált sikerült a kórházak falai közé zárnunk, s mára az egyszerű ember is jóval több ismerettel rendelkezik testi-lelki bajairól, mint a korábbi évezredek kiválasztottjai, a társadalmi többség mégis egyre jobban retteg a betegségtől és a haláltól. Ennek egyik oka a hagyományos társadalmak és ezen belül a család intézményének átalakulása - a kritikusabb álláspont szerint a szétesése. Míg a tömeges urbanizáció, a vidéki tömegek városba költözése és az egészségügyi intézményrendszer kiépülése előtt a betegség, majd az elmúlás a hétköznapok része volt, a szép új világban mindez a gyógyításért felelős többé-kevésbé zárt kaszt "kiváltsága".
Napjainkban az egészség azonban ismét kezd komplex fogalommá válni. Sokoldalú tudományos felmérések szerint egy ország lakosságának egészségét fontossági sorrendben történelme, környezete, társadalmi viszonyai, gazdasági állapota és egészségügyi ellátó rendszere együttesen határozzák meg. E tényezők fényében az orvostudomány szerepe és hatóköre a 21. században minden bizonnyal változni fog: a hangsúly a betegségek legyőzéséről áttevődik a jobb életminőség, a jobb testi állapot és az életkor további növelésének biztosítására.
Egyelőre azonban hiába az ismeretek bővülése, az egészségnevelés széles körű terjedése, a szemlélődő érzete, hogy az emberek (mintha) egyre kevesebb információval rendelkeznének, s mindinkább zavarodottak, ha a napirendre kerül a betegség.
Tény, hogy korunk embere, aki a természet leigázása után a kozmosz meghódítására tör, értetlenül áll, amikor a technológiai vívmányok tömege mond csődöt a gyógyításban. Nem csoda hát, hogy e kibékíthetetlen ellentmondás miatt tudatunk állandó vendége a betegség, s amíg társadalmaink az élet és az elmúlás örök körforgásának elvesztett harmóniáját nem találják meg újra, ettől a "démontól" nem is szabadulunk.
Sárközy Tímea