Segítség, megint karácsony!

Nincs messze az idő, amikor a civilizált világ feleszmél, és polgári önsegélyező szervezetek alakulnak majd "Éljük túl a karácsonyt!", vagy "Karácsonyellenes szövetség" elnevezéssel. Túlélő kézikönyvek jelennek majd meg, amelyben pontokba szedve áll, hogyan őrizzük meg lelki egyensúlyunkat egy őrült világban.

A boldog családok boldog tagjai boldogok karácsonykor is - kellékek nélkül is. De sok embernek már az egész év is csak kötélen való egyensúlyozás.
Különös, de karácsonykor nem elcsitulnak, hanem felerősödnek a mentális zavarok tünetei, ugrásszerűen megnő, például a vásárlási kényszeresek száma. Ezt kevesen tekintik betegségnek, mert mi van abban rossz, ha valaki vásárolgat. A vásárlási kényszer azonban már nem szabad választás kérdése, hanem menekülés. A kényszeres vásárló nem másnak akar örömet szerezni, hanem saját szorongását csökkenti. Ez olykor odáig fajul, hogy a család anyagi romlásba zuhan, mert a beteg indokolatlanul sok és drága ajándékot halmoz fel mértéktelenül.
Ilyenkor felerősödnek az étkezési zavarok is, a bulímiások nem bírnak ellenállni a sok étel láttán rájuk törő falási rohamaiknak, s utána mardosó bűntudattal hánytatják magukat, majd újra falnak. Az anorexiások rémálma a terített asztal és a kínálgató háziasszonyok, mikor ők csak egy icipici szelet, abszolút zsírmentes húsdarabkát szeretnének órákon át elnyámmogni.

A karácsony katalizátorként erősíti fel az addig úgy-ahogy elboldoguló családok konfliktusait. A férjet, akit év közben szeretője tartott egyensúlyban, frusztrálja a családi édelgés, vagy elviselhetetlennek találja töményen felesége házsártoskodását. Az asszony év közben csak elvan férje közönyösségével, de az ünnepi ebéd örömtelen és kelletlen eltakarítása végkép letaglózza. A kamasz ósdi szüleivel összezárva még inkább érzi a szülői ház nyomasztó sivárságát. Nem volna meglepő, ha kiderülne, az ünnepek után megugrik a válások, szétköltözések száma.
A karácsony felerősíti a magányt, a szeretetlenség érzését. Az ember csak bámulja a tévében a sok nevető, boldog embert és szembesül azzal, hogy rá nem nevet senki, rá nincs szüksége igazán senkinek. A magány az ünnepi forgatagban válik apokaliptikussá. Az öngyilkossági statisztikák nem erősítik meg a hiedelmet, hogy ilyenkor több az öngyilkosság. De hogy hány emberben ötlik fel először, s kezdi kimunkálni a részleteket, azt nem tudjuk.
Sokaknak a karácsony az egyik legfrusztrálóbb élmény, mert az év bármely napjánál intenzívebben élhetik át életük ürességét és sikertelenségét.
A forszírozott boldogság, az erőlködő, hivalkodó pazarlás, az elvárt hamis érzelmek, a rózsaszínre festett világ az, ami kihozza sodrából azt, aki amúgy is problémákkal küzd. A harsány helyet a meghitt, a hamis helyett az őszinte, a drága helyett az igaz, a verseny helyett az elfogadás, az ideálok helyett önmagunk követése hozza el a harmóniát és a karácsonyi megbékélést.