Mind szerethetőek vagyunk

Mint minden évente ismétlődő ünnep, a karácsony is fontos része a nyugati civilizációnak. Ne foglalkozzunk most a fogyasztói torzulásokkal, figyeljünk inkább arra az elhasználtnak tűnő közhelyre, hogy ez a szeretet ünnepe. Az elfogadás és megbocsátás mindennél fontosabbak ilyenkor.

A karácsony tulajdonképpen egy tragikus sorsú gyermek megszületésének ünnepe, aki szörnyű halált hal majd. Mi ebben az örömhír? A feltámadás? Teológiában járatos emberek sokféle találó magyarázatot tudnak adni erre, mi inkább a pszichológia felől közelítünk.

Jézus az emberi agresszióra és gyűlöletre radikálisan más választ ad, mint amit évezredeken át az emberiség természetesnek tartott. A bűnbeeséssel, azaz a szeretet-kapcsolat elvesztésével jellemezhető emberi állapotra a kegyelem, a megbocsátás gesztusát kínálja. Az ellenünk vétkezőben meglátja - és elfogadja - a szenvedő, boldogtalan embert. Mindez valóban felforgató erejű és hatású, elég, ha csak egy kommersz akciófilm vagy videojáték sztoriját gondoljuk végig ilyen szempontból. Nyugodtan állíthatjuk, hogy néhány újszövetségi gondolat következetes alkalmazása összeomlásba vinné a szórakoztatóipar legnagyobb részét.

A szeretet és a másik megértő elfogadásának gondolata nagy szerepet játszik a modern pszichoanalízisben is, ha nem is vallásos gondolatok formájában. A lelki fejlődés kezdeteitől mélységesen ráutaltak vagyunk másokra, szülőkre, gondozókra, akik megértik kiszolgáltatott állapotunkat, felfogják és kielégítik szükségleteinket, formát adnak kavargó belső világunknak. Ez az egymásra utaltság a felnőtt életben sem szűnik meg, csak sokkal bonyolultabban érvényesül. Ahogy növekszünk, tapasztalataink saját, külön belső világot alakítanak ki bennünk - és a külső, a "valódi" világot csak ezen a belső világon keresztül tudjuk érzékelni. A felhalmozódó rossz tapasztalatok, a meg nem értettség, az érzéketlen vagy kegyetlen bánásmód olyan belső világot alakít ki, amely megnehezíti, megakadályozza, hogy bízni tudjunk az emberekben. Akaratlanul is felkészülünk arra, hogy azok, akikkel kapcsolatba kerülünk, fájdalmat fognak okozni, bántanak, irigyek lesznek vagy megtámadnak. Ha figyelembe vesszük, hogy mások gyakran hasonlóan közelítenek hozzánk, akkor nem lesz meglepő a sok tönkremenő kapcsolat, a szeretet kudarca. A félresikerült kapcsolatok aztán sokszor igazolják homályos előfeltevéseinket, bizalmatlanságunkat.

Persze, átlagos esetben mindegyikünknek vannak különféle sérelmei, negatív tapasztalatai, de ugyanakkor képesek vagyunk valamennyi bizalomra is. Minden kapcsolatba lépés felkeltheti a reményt, hogy valami jó fog történni velünk. Addig azonban indulatainkkal, félelmeinkkel akaratlanul is bántunk, megsebzünk másokat. Ha azt tapasztaljuk, hogy valaki nem a bennünk lévő sértettségre és haragra, hanem a bennünk élő reménységre reagál, azaz megért és elfogad úgy, ahogy vagyok, sőt, képes bennem a jót meglátni, akkor belső világunk változni kezd. Ha megtapasztalom, hogy szerethető vagyok, akkor nem csak másokról, hanem magamról is jobb képet tudok kialakítani.

Jézus története egyfajta transzcendentális garancia arra, hogy a kegyelem, a megbocsátás, a másik szeretetteljes elfogadása létező, lehetséges és működő viszonylat, nemcsak isten és ember, hanem ember és ember között is. A karácsonyi gondolatkör lényegében az ember lelki fejlődésének és fennmaradásának fontos feltételeit rögzíti vallásos-mitológiai formában.

Lust Iván