Kockázatok és hamis hatások

Medikalizációnak nevezzük azt, amikor az élet dolgait, testünk működésének megszokott jelenségeit, a viselkedés másoknak nem tetsző formáit, a hétköznapi terhek és nehézségek okozta rosszkedvet, lehangoltságot, netán apátiát betegségnek nevezik el és általában gyógyszeresen kezdik kezelni. Rosszul érzed magad? Vegyél be két tablettát, és máris megoldódik minden. Mennyit költesz havonta fájdalomcsillapítóra, vitaminokra, szem-, csont-, izomerősítőre, hangulatjavítóra? Tényleg azt hiszed, hogy a gyógyszertárban oldódnak meg a problémáid?

Mert a félénk embernek szociális készségeket kéne tanítani és nem antidepresszánsokkal tömni, mert nem lesz tőle bátrabb. A pánikbetegnek meg kéne értenie, miért alakul ki nála szorongás bizonyos helyzetekben, és örökre meggyógyulna. A kognitív viselkedésterápiák ötéves követése során nem történt visszaesés. A gyógyszeresen kezelt betegek 50-60%-a visszaesik a gyógyszer elhagyását követően. Miért? Mert életükben semmi nem változott, a gyógyszer csak ellensúlyozta életük és személyiségük negatív hatásait. Vedd el a mankót a bénától, és elvágódik. A refluxbetegek jó része egyszerűen szorongásos panaszait éli meg "gyomorégésként". Ha savcsökkentőket adunk neki, nem fogja életét megoldani. A menstruációs panaszok sem oldódnak meg antidepresszánsokra. Sokkal jobb lenne a "nehéz napokban" elfogadni a nehéz napokat, és természetes állapotként kezelni, mint tették azt évezredeken át.

Medikalizáció az is, amikor a dohányzás és a nikotin addiktivitásáról beszélnek, vagyis amikor azt bizonygatják, a nikotin olyan függést okoz, mint a heroin. A kritikus kutatások ezt nem igazolják. De erre hivatkozva lehet betegségnek nevezni a nikotinfüggést, és eladni jó sok nikotintapaszt, rágógumit, nikotinsprayt stb. Medikalizálják a dohányzást, úgy tekintik, ha már egyszer valaki elszívott akár csak akaratlanul is egy bűzrudacskát, annak lelke már menthetetlenül az ördögé - hacsak nem vesz valamilyen "leszoktató" bigyulát.
De hát ugyanez a helyzet a világ fogyókúrázóival is: újabb és újabb módszerek, újabb és újabb gyógyszerek, és egyik sem segít, csak az akaraterő és a sport. Létezik talán ételaddikció is? Hát persze, úgy hívják: éhség. De ez természetes állapot, nem gyógyszerrel vagy gyomorszűkítő műtétel kell ellene védekezni, hanem ésszerű táplálkozással. Álljon, vagyis inkább feküdjön előttünk példaként sírjában békében Atkinson, aki diétája hatására elhízottan, elmeszesedett koszorúerekkel halt meg hetven-valahány évesen.

Mi hát a baj a medikalizációval?

Elveszi tőlünk az életünk egy részét, átnevezi rajtunk kívül álló dologgá, megfoszt minket a felelősségtől vagy a cselekvés értelmétől, és belehajszol minket a gyógyszeripar kínálta hamis megoldásba. Egy asszony írta nekem egyszer, hogy pánikbetegségét gyógyszerrel kezelik, de sehogy se érzi magát jól. Javasoltam neki pszichoterápiát, és pár hónap múlva érdeklődtem, hogy van. Visszaírta, hogy csodásan, elvált ugyanis férjétől, és egy csapásra megszűntek a pániktünetei, nem kellett se gyógyszer, se terápia. Egyszerűbben: a helyzet okozta szorongást a helyzet megváltoztatásával kell megoldani.
Csontritkulás ellen bizonyítottan a sport véd a legjobban. Ehelyett emberek fotelben ülve a tv előtt reménykedve kapkodják be drágán kiváltott gyógyszereiket. Hátha nem lesz majd combnyaktörésük. Kinek is hozna profitot az, ha arra vennénk rá embereket, sétáljanak, tornázzanak?

Szendi Gábor