Örökölhetünk-e az élettársunktól?

Egészséges ember halálán nem szerencsés morfondírozni, de mégis felvetődik a kérdés: mi van, ha az élettársunk után kell ne adj' isten az örökösödés kérdéseivel foglalkoznunk?

Én egyáltalán nem örülnék, ha kedvenc íróasztalom (amelyet eredetileg a párom örökölt a nagyapjától) az államra szállna. Ezt elkerülendő mindenképp vállalnám a kényelmetlenség érzését, és írnék valamilyen papírt a kedvesemmel közösen szerzett vagyontárgyaink esetleges örökléséről. Írhatunk az élettársi viszony fennállásáról is, de az kevésbé hasznos, mivel az élettársi minőség megítéléséhez nem okiratra, hanem a fogalmi elemek megvalósulására - elsősorban a közös háztartásban élésre, az érzelmi és gazdasági közösség fennállására - van szükség.

Az élettársak esetében nem a jogviszony fennállásáról szokás okiratot készíteni, hanem a vagyontárgyak megszerzésekor a részesedés arányáról. Gyermek hiányában - és tartós kapcsolatban - érdemes rendelkezni az öröklésről is. Ez lehet akár öröklési szerződés vagy tartási szerződés vagy végrendelet is. Az efféle végrendelet érvényes akkor is, ha azt az örökhagyó saját maga írja kézzel, és azt saját kezűleg írja alá, de természetesen ügyvéd vagy közjegyző is okiratba foglalhatja a végintézkedést.

Ne kezeljük tabutémaként az örökösödést! Akármennyire nehéz is, ha felelősséggel vagyunk magunk és társunk iránt, kapcsolatunkban annak a felelősségét is fel kell vállalnunk, hogy leülünk és közösen megbeszéljük, melyik, nevünkön lévő vagyontárgyat ki örökli majd. És persze az is fontos, hogy a konszenzus után írjuk is le. Az örökösödési nyilatkozat bár nem a legromantikusabb része egy szerelmi kapcsolatnak, de nyugalmunk érdekében mindenképpen fontos. És csak egyszer kell átesnünk ezeken a kellemetlenségeken.

A 15 éves és idősebb népesség családi állapot szerint (százalékban)

	1990	2001	2004	2005
Nőtlen/hajadon	20,3	27,1	28,8	29,4
Házas	61,2	52,4	50,1	49,4
Özvegy	11,2	11,6	11,6	11,5
Elvált	7,4	8,8	9,5	9,7

Forrás: Központi Statisztikai Hivatal (KSH)

Dukát Csilla