Ne félj, nem harapok!

Megközelítés kérdése

Ha valaki csukott szemmel napozik, és egy bogár mászik a karjára, azon nyomban csapkodni kezd, kivéve, ha gyermeke előtte közli vele, hogy egy katicát fog ráterelgetni a saját ujjairól. De miért kedvesebb egy katicabogár a bodobácsnál? Miért nem készülnek mondjuk krumplibogár-mintás lánykaruhák? Mind a három állat egyformán szép szárnyfedéllel rendelkezik, és egyik sem veszélyesebb az emberre a másiknál. Ha ezt a tényt tudatosítjuk magunkban, könnyedén le tudjuk küzdeni félelmünket a többi bogárral szemben is. Ha a lábatlangyíkról megtudjuk, hogy semmi köze a kígyókhoz, szívesen elnézzük, ahogy a sziklán napozik, és nem menekülünk előle ész nélkül. Az elegáns tengerimalac állát boldogan vakargatjuk, míg meg nem fordul, és a másik végén kígyózó farokból ki nem derül, hogy csuklyás patkány. Ezen a téren van mit tanulnunk a gyermekektől. Ők még többnyire előítéletek nélkül, érdeklődve közelednek az állatokhoz.

Rettegés felsőfokon: fóbiák

A Mamisuli pszichológusa válaszol

Ha megakadtál a gyermeknevelésben, problémáidra senki nem ad igazán használható választ, és valóban arról szeretnél olvasni, ami igazán érdekel, írj nekünk! A Mamisuli írásait az olvasók kérdései alapján igyekszünk összeállítani.

A fóbia lényege, hogy a beteg (akár gyerek, akár felnőtt) olyan tárgyaktól vagy helyzetektől retteg, amelyek az egészséges emberek szerint nem fenyegetőek, veszélyesek. A fóbiás beteg egész életét az a törekvés tölti ki, hogy elkerülje a félelmet kiváltó ingereket. Ha mégis találkozik vele, komoly testi tünetek jelennek meg: izzad, remeg, felgyorsul a pulzusa. Sajnos sokan ezt az állapotot "csak hisztinek" tekintik, pedig betegségről van szó. Fóbia nemcsak állatokkal, tárgyakkal kapcsolatban alakulhat ki: van, aki a magasságtól, a nagy, nyílt tértől, a tömegtől vagy éppen a mások előtti szerepléstől (vizsga) retteg betegesen. A fóbiát kiváltó inger kerülése nem mindig könnyű. A kígyófóbiás nem megy be az állatkereskedésbe, vagy nem megy állatkertbe. Ez nem esik nehezére senkinek. A pókokkal, rovarokkal már más a helyzet. Az arachnofóbiás (pókiszonyban szenvedő) beteg még egy lakótelepi szobában sem érzi biztonságban magát, hiszen pókok (ha mégoly kicsik vagy karcsúk is) szinte mindenütt találhatók. A fóbiás beteg eljuthat arra a szintre is, hogy egy általa biztonságosnak tartott helyre húzódik vissza, és nem mer onnan kimozdulni. A visszavonult életmódnak akár depresszió is lehet a következménye.
Ma a fóbiák legjobb gyógyítási módjának a gyógyszeres és magatartás-terápiás kezelés kombinációját tartják. Ezek egy-két hónapon belül jelentős javulást hoznak, végleges gyógyulás is elérhető.

Sződy Judit