Shirley MacLaine-könyvet nyertek

Könyveimet valamiféle térképnek látom, amely megörökíti, hol jártam és hová tartok. A Tánc a fényben című könyvemet valamennyi énem összegezésének tekintem. Azokat az ígéreteket váltottam be és teljesítettem ki benne, amelyeket a Találd meg önmagadban tettem magamnak - mondta Shirley MacLaine. A mindig őszinte, vitára ösztönző és érzékeny Shirley magyarul most megjelent könyvében titkokat feltáró, magával ragadó, személyes utazásra viszi az olvasót.

Miközben az előző esténél jártak a gondolataim, kibámultam a Welfare Island felé, és azon tűnődtem, hogy a többieknek vajon mi volt a véleményük az összejövetelről. Mindig is szerettem eljátszani a gondolattal, hogy mások ugyanúgy látják-e a dolgokat, mint én. Az igazság és a valóság annyira viszonylagos, töprengtem, csak a lelki szemeivel látja az ember. Vajon ugyanúgy hátra és befelé pillantanak-e, mint én? Mérlegre teszik-e életük addig eltelt szakaszát? Vajon mások is elmélkednek-e korábbi életeiken, amelyek jelenlegi életükhöz vezették őket?
A másik oldalamra fordultam, és leemeltem az ágyról a lábamat - táncos lábamat, a hétvégéken napi két műsorban táncoló, egyenként huszonöt éves lábaimat. Nagyon is tisztában voltam eme láb ebben az életben, ezen a reggelen jelenvaló valóságával. Szenvedtem miatta. Csak egy forró zuhany után válik kevésbé fájdalmas valósággá.
Jézusom, gondoltam, miközben úgy csoszogtam a fürdőszoba felé, mint egy ötvenéves, valóságos ez a fájdalom, vagy csak úgy kitaláltam, mivel keményen dolgozom, és fél évszázados vagyok?
Megálltam a tükör előtt. Nem is olyan rossz, gondoltam. Tiszta, áttetszően rózsaszín a bőr azóta, hogy nem sokkal lányom, Sachi születése előtt az utolsó pirospozsgás folt is eloszlott rajta; és alig ráncos, kivéve azt a néhány, szem körüli nevetőráncot, amelyeket a pozitív gondolkodás jelének tekintettem. Kissé előrehajtottam a fejemet, hogy lássam a hajamban a választékot. Újraszíneztessem-e, mennyire látszik a hajam saját csíkozott vörös színe a Clairol árnyalata alatt? Rendben lévőnek találtam a dolgot. Egy vagy két hétig kitart. Hirtelen eszembe jutott a legelemibb eszközöket tartalmazó készletem, amelyet utazásaimra vittem magammal, amikor szóba sem jöhettek a huszadik század szépségiparának termékei, s kizárólag a magam erejére hagyatkozhattam. Kitörölhetetlenül bevésődött emlékezetembe, hogy milyen is kunyhóban lakni a Himaláján vagy a perui Andokban, sátorban Afrika síkságain vagy kalyibában Amerika déli vidékeinek isten háta mögötti erdeiben. Mindez éles ellentétben van azzal az élettel, amelyet most New Yorkban élek a Gershwin Színház táncos-komikusaként.