Sót dörzsöltem a torkomra és a mellkasomra. A só elemi tisztítóanyag. A természet tudja, mit kell tennie. Az előző estéről maradt bármiféle negatív energiát a skandálással és a sóval tisztítottam ki. Ez is holmi New Age-hóbortnak tűnhet, az én esetemben mindenesetre hatásos.
Úgy öt percen át skandáltam, és vizualizáltam a fehér fényt. Nem is kell rá több idő. Mindössze öt percet vesz el a reggeleimből. Minden bizonnyal rég felhagytam volna ezekkel a technikákkal, ha nem járnának gyakorlati, funkcionális, konkrét, egyértelmű eredménnyel. Mindig is gyakorlatias ember voltam. Egy táncos nem is lehet más.
Két lábbal kell a földön állnia, hiszen a fájdalom az életéhez tartozó valóság. A tánc, a test kreatív használata az ember által ismert egyik legősibb művészet. Kifinomult változatai azonban megerőltetik és megfeszítik a testet, megpróbálják legyőzni nyilvánvaló korlátait. A jó táncos tudja, hogy a test lehetőségeinek kitágítása sokkal többet jelent a fizikai létezéshez való igazodásnál. A kiváló atléta mindig tudatában van annak, hogy az értelem és a lélek bizonyos dimenziójára van szükség a test legteljesebb képességeinek felismeréséhez. Ezért aztán lehet, hogy az ezoterikus, holisztikus, misztikus szavak egyáltalán nem hangzanak gyakorlatiasnak, ám ha fizikai keretek közé helyezzük őket, a gyakorlati tevékenységet végző személy belátja, hogy ezáltal csupán a láthatatlan energiák lehető legelőnyösebb felhasználását ismeri meg.
Kiléptem a fürdőkádból. Megszólalt a telefon. Mintha tudnák az emberek, mikor állok készen. Tapasztaltam már, hogy egy egyszerű telefonhívás is képes megszakítani az egész napot érintő energia-összehangolást. A reggeli szertartás befejezése után azonban minden hír jó hír.
Betettem a magnóba a jógakazettámat, s nekiláttam a huszonöt testtartás bemutatásának, miközben a forró fürdőben szerzett hajlékonyság könnyebbé tette izmaim megnyújtását. A jógázás körülbelül ötven percig, vagy másképpen fogalmazva hét további telefonhívás idejéig tartott. Úgy éreztem, feltöltődtem energiával, és büszke voltam magamra, amiért nem engedtem a külső világ felől érkező csábításnak.