Elterelő hadművelet dacos kétéveshez

Sződy Judit pszichológus várja leveled gyermeknevelés, gyermekvárás témakörökben. Akkor is írj bátran nekünk, ha gyermekednek vannak lelki gondjai. Összeállításunkban a hozzá érkezett levelekből és Judit válaszaiból gyűjtöttünk egybe egy újabb csokorra valót.

Két és fél éves kislányomnak kistestvére lesz. Két kérdésem van: mikor kell vele beszélni róla? Nem lesz-e féltékeny rá, azaz hogyan kezeljem a dolgot, hogy ne legyen féltékeny? Biztos, hogy kevesebb energiám lesz rá, és egy-két szigorítás is várható a leendő állapotom miatt, főleg hogy az apukája fél évre el fog utazni pár hét múlva. Így is nagyon ragaszkodik hozzám, nehezen tudom otthagyni bárhol, bár a bölcsibe már minden gond nélkül jár.

A testvérféltékenységet nem biztos, hogy teljesen meg tudod előzni, de lehet mérsékelni. Azt javaslom, hogy ne beszélj neki sokat arról, hogy majd milyen jó lesz, ha megszületik a kisbaba - mert ez nem igaz. Neki nem biztos, hogy olyan jó lesz, hiszen egy csomó dologtól megfosztja őt a baba érkezése. Természetesen majd rengeteg jó hatása lesz a testvérnek, amit később kamatoztathat a lányod, meg te is. De ez egyáltalán nem a szülés után fog bekövetkezni - a lány akkor főleg a veszteséget fogja tapasztalni. Sebaj, te tudod, hogy nagyon jó, hogy testvére születik, és kész. Szóval: hegyibeszéd helyett inkább mutass neki másik kisbabákat, hogy tudja, hogy milyen lesz nektek otthon. És beszélgess vele a saját újszülött, illetve csecsemőkoráról. Kereshettek neki együtt kicsi ruhákat, babázhattok együtt, nézegethettek könyveket, mesélhetsz neki a te testvéredről - ha van. Ezek mind segítenek a békésebb együttélésben, de egyik sem varázsszer. Gondolj arra, hogy ezek a testvér okozta "traumák" is újabb tapasztalatokhoz juttatják a lányodat, amiket jól tud majd használni az élete során. Nem lehet egy gyereket üvegbura alatt nevelni. Ráadásul azt is tudni kell, hogy a gyerek egész jól viseli azokat a "szigorításokat", amikre az anya rákényszerül, amik elkerülhetetlenek, mint azokat, amikben az anya bizonytalan. Ha tényleg többet kell távol lenned tőle, ha tényleg nem emelgetheted annyit, mint eddig, azt jobban el fogja fogadni, mintha ezt valami külső hatásra tennéd, és te sem értenél egyet vele. A gyerek nagyon jól megérzi az anya bizonytalanságát, és azt, hogy a dolgok nem belülről jönnek.
Sok erőt kívánok ehhez a nehéz időszakhoz. Azt javaslom, hogy ne félj segítséget kérni a környezettől. A gyereknevelés, háztartás, munka nem egyszemélyes feladat. Régen a nőrokonok segítették egymást - ma sajnos már többnyire nem ez a helyzet.

Üdv, Judit