Szegedi szilánkok

A tervezett stadion makettje

A kritikusan lepattant, gyommal benőtt szegedi pályát is meglátogatjuk az esti órákban, itt rendezik idén a szegedi sörfesztivált. Az elhanyagolt focipálya egykor még stadion névre hallgatott, de ha a Bernabeu egy Gripen, akkor a szegedi objektum egy kissé szakadt, kissé kopott, hajtogatott papírrepülő. A fesztivál viszonylag nagy területet igényelt, számtalan sörsátor és tengernyi program várja itt a szomjas népet. Rögvest leteszteljük a jéghideg Borsodit (240 forint) és a pazar Stellát (280) s közben békésen szemlélődünk: amolyan falusias Búcsú-hangulat van, a lokális, kicsiny Disneyland-nek köszönhetően. A mini-vidámparkban lehet célba lőni, színes műanyag halat kifogni és hasonló játékokat űzni - de a felnőtt látogatók inkább csak ülnek és nézik a fel-alá korzózó tömeget. A zene igen vegyes, az Abba "Waterloo"-ja után a "Rock around the clock" megy, de szélről betüremkedik némi agresszív tuc-tuc, dübörög a techno, ugyanakkor lakodalmas muzsika is hallatszik még a másik oldalról. Miután elballag előttünk Dél-Magyarország legnagyobb sörhasa (a tulaj büszke ember: atlétapólóját egészen feltűri, hogy a nap rásüssön gigászi pocakra) odakukkantunk: a lagzikból ismert prüntyögés egy szintetizátoros úr felől jön, elégedett hatvanasok bólogatnak a muzsikát hallván.

Familiáris a hangulat. Van itt minden, tetoválóverseny nőknek, lufi-fújás, hulla-hopp verseny gyerekeknek, asszony- és férficipelő verseny nagyobbaknak. Bár a hőmérséklet alapján még a forró Zambiában is lehetnénk, estefelé már ömlik a jónép a sörfesztivál irányába, habzik a csapolt - jól jön a hideg nedű egy rettentő kánikulai nap után.