Kokó, a kakadu

Forrás: ==

A mosómedve (procyron lotor) bánatosan, tán egykedvűen nézi, mi a túrót irkálok róla, majd megunja a szemlélődést, int csíkos farkával és elballag egy bokor mögé. A közeli Vizek Háza rekonstrukció alatt van, de ez a boldog vidrát nem zavarja, vidáman úszkál fel-alá. A víz olyan zöldes-izés, mint egy ebihalakkal és moszattal telepakolt, vízzel felöntött majd egy hétig a szekrény tetején tárolt befőttesüveg tartalma, de megnyugtat a felirat: a lötty szándékosan nem szűrt, átlátszó csapvíz, mivel a természetben sem klórozzák. A vidrák csak kicsiny Darnyiként lubickolnak vidáman, fittyet hánynak a külvilágra.

A menekülő afrikai huszármajom Ben Johnsont is lepipálja százon, előbbi 50 kilométer per órával repeszt, ha tényleg be van sózva. Dopping sem kell. Itt nem tesz ilyet, illegetni magát, néz felém, van-e kaja. Mivel nincs, türelmetlenül felpattan egy ágra, nem stíröl tovább. A szomszédos aranyhasú mangabe kiváló répa és remek retek közt turkál, unottan matat az ebédben, láthatóan nem volt még menzán. Egy hátizsákos legényke mászna be a fintorgó majomhoz, de anyuka fizikai agressziót helyez kilátásba. A megrettent ifjonc nyilván találkozott már anyu lendületes, kíméletlen sallereivel, mert hamar visszavonul a rácstól.

Forrás: ==

Micimackó távoli rokona, az észak-amerikai grizzlymedve épp halat és répát eszik, több-kevesebb elszántsággal. A szemtelen és roppant vakmerő galambok ott mászkálnak negyven centire az ötmázsás állat mellett, hátha nekik is csurran-cseppen valami, pár morzsa, ilyesmi, jól jön az ínséges időkben, elvégre recesszió van. Madárnál (nem a bokszoló) maradva: néha a hétköznapi dolgok is le tudják kötni a csöppségek figyelmét: egy pajkos, kétévesforma kislány egy szürke, közönséges verebet kerget átszellemült mosollyal, ügyet sem vetve a mögötte gubbasztó, egzotikusnak számító nyugati óriáskengurúra - amely, ugye, nem őshonos a Kárpát-medencében.

A galléros pávián a sörényes juh társa, jól megvannak ketten az albérletben - bár a természetes életterük nem esik egybe. A juhok mélán meditálnak, a nem épp esztétikus valaggal megáldott páviánok pedig rikoltozva lógnak a sziklán, jó kis társbérlet. Kapucnis, apró csapat húz el mellettünk az esőben, mint valami jawak a Tatuin forró homokdűnéi közt, Ben Kenobi barlangja mellett. A félhomályból vidám gyermekszemek pásztázzák a juhokat, a felügyelő tanár pedig siet valahová, lendületesen trappol a tevék felé.

Az egyik kis (legalább háromméteres) zsiráf, Saka, már izgatottan feszeng, lassan készül az egyéves fűtorta, ő 2002 augusztus 12-én született. Akad recés, angolai, núbiai és maszáj zsiráf is a tábla szerint, de nem tudom, Saka melyik alfajhoz tartozik - őt meg nem érdekli ez a kategorizálás, elszántan ropogtat egy száraznak tűnő, szinte kopasz gallyat.

A flamingó egy lábon áll, nem úgy, mint egy komolyabb gazdasági vállalkozás. Mivel alapvetően képtelen megvédeni magát bármiféle veszély esetén, csak a riadt, pánikszerű menekülés jöhet szóba, ezért éjjel is működik az egyik alféltekéje - közben egyik szemét még alvó állapotban is nyitva tartja. Napköziben vigyázott ránk egy tanár, az is ilyen volt.