Miskolc

 

Miskolc és környéke a jégkorszakban népesedett be. A terület első ismert lakói a kelták egyik törzse, a kotinuszok voltak a vaskor végén. A népvándorlás kora után germán eredetű kvádok, szarmaták, hunok és avarok telepedtek meg a vidéken.

A magyar törzsek több mint egy évezrede jelentek meg a környéken. A városnak nevet adó Miskóc nemzetség a XI. században helyezte ide központját. Anonymus műve 1210 körül terra Miskoucy néven emlegeti a Bors-Miskóc nemzetség honfoglaláskori szállásterületét. A települést 1241-ben felégették a tatárok.

A XIV. század elején a Miskóc nemzetséget a Széchy család váltotta fel, ők vetették meg a városias fejlődés alapjait. A település országos vásárt, bíráskodási jogot és mezővárosi rangot kapott. I. (Nagy) Lajos 1364 végén a várost a diósgyőri királyi váruradalomhoz csatolta. A XIII. századi eredetű diósgyőri királyi vár a Miskolcot is magába foglaló uradalom központja lett. Itt állt az egyetlen középkori magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok kolostora. A mai belváros magja is ekkoriban épült ki.

A török harcok 1544-ben érték el a várost. 1596-ban Eger elestével Miskolc is török adófizetővé vált. A kuruc csapatok 1674-ben, a török kiűzése előtt birtokba vették a Diósgyőri várat, de a török adóztatás csak 1687-ben szűnt meg.

A Rákóczi szabadságharc alatt, 1704. január 18-tól március 15-ig a fejedelem Miskolcon rendezte be a főhadiszállását. 1706. szeptember 25-én a császári hadak kirabolták és felégették a várost. 1707. január 1-én megalakult a városi tanács, vezetésével megkezdődtek az újjáépítések.

A XVIII. században fellendülés következett, ekkor születtek a város jelentősebb épületei. A város szellemi élete is felvirágzott. 1780 táján Miskolcon a magyar jakobinusokkal is kapcsolatot tartó szabadkőműves-páholy működött. Megépült a miskolci polgárok adományaiból az ország első magyar kőszínháza 1823-ban.

Miskolc országgyűlési követe a reformkorban Szemere Bertalan volt, aki később belügyminiszter, majd a Habsburgok trónfosztása után az első független magyar kormány miniszterelnöke lett. A város a szabadágharc idején ellenállási központ volt, 700 fős honvédsereget is kiállított. Később emiatt a város Haynau megtorlásának áldozata lett.

A kiegyezés után Miskolc ismét fejlődésnek indult. Komoly előrelépést jelentett az 1859-re kiépült vasút. 1868-ban megnyitotta kapuit az egykori hámori kohászat utódaként felépült diósgyőri vasgyár.

A város 1907-ben törvényhatósági rangot kapott. Bár az I. világháború harcai elkerülék a várost, utána hanyatlás következett be, hiszen az elcsatolt országrészekből Miskolcra áradó menekültek lakás és munkahiányt teremtettek. A gazdasági válság hatására a termelés visszaesett, de a 30-as években Miskolcon is megindult a hadiipar fejlesztése.

A második világháború után a város gyors ütemben újjáépült, a régió egyik ipari központjává vált, 1949-ben itt alapították meg a Nehézipari Műszaki Egyetemet is. A 60-as 70-es évek ipari fejlesztéseinek hatására a város lakossága megnövekedett, az igények kielégítésére lakótelepek épültek. A 80-as évek közepén kezdődött a Belváros nagyarányú rekonstrukciója, mely a mai napig tart.

Miskolc jelenleg az észak-magyarországi fejlesztési régió központja.
1949-ben - az 1735-ben Mária Terézia által alapított Selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskola jogutódjaként - itt hozták létre a Nehézipari Műszaki Egyetemet, ami 1988-ban vette fel a Miskolci Egyetem nevet. Jelenleg közel 15 ezer diák tanul itt.