Palánkai Tibor

I. Az európai egység-gondolat forrásai

1. ábra

békeszövetségnekbékeszerződéstől

"A természet [...] két eszközt használ föl, hogy a népeket a keveredéstől visszatartsa, s őket elkülönítse: a nyelveknek és a vallásoknak különbözőségét. Ez ugyan magával hozza a hajlamot a kölcsönös gyűlöletre s ürügyet a háborúra. Mégis, amint a kultúra növekszik, és az emberek lassankint közelednek az elvekben való nagyobb egyetértés felé: másra fog vezetni. Arra, hogy megegyezzenek egy olyan békében, amelyet nem mint ama despotizmust, a szabadság temetőjén, minden erőnek meggyengítése: hanem azoknak leghevesebb versenye között, egyensúlyuk idéz elő és biztosít."

Az örök béke című művet Kant 1795-ben írta, Babits Mihály 1918-ban fordította magyarra.

A művet azért választottam, mert a gondolatok nemcsak zseniálisak, hanem aktuálisak is. Tökéletesen megfogalmazzák az Európai Unióról szóló ma is jellemző gondolatok és viták főbb vonalait, akár éppen azokat a kérdéseket, amelyek az EU jövőjével foglalkozó Konventen most is napirenden vannak:

2. A föderáció egyenlő, egyenjogú államok szövetsége, nem célja, hogy az egyik államnak leigázza, saját érdekeinek vesse alá a másikat. Csak akkor lehet sikeres, ha önkéntes szövetségről van szó, amelyben az államok saját jó szántukból, jól felfogott érdekeik alapján vesznek részt. A gyarmatosítás évszázadai után, ami a 20. századdal lezárulni látszik, ez most valósul meg először.

3. A föderáció államok közötti szövetség, nem célja az állam, a nemzeti identitás felszámolása. Ha pontosak akarnánk lenni, ezt inkább konföderációnak lenne szerencsés nevezni. Ha figyelmesen olvassuk, a kanti megfogalmazások rímelnek azzal is, amit az ún. kományköziség hívei (az ún. intergovernmentalistak) hangoztatnak.

4. Ez a szövetség az emberek szempontjából demokratikus föderáció, nem a despotizmuson, mint Kant mondja, nem a "szabadság temetőjén" nyugszik.

5. A béke nem küszöböli ki a versenyt, sőt ez a "leghevesebb" lesz, de így teremtődik meg az erők egyensúlya. Az európai integráció nem más, mint az együttműködés és a verseny sajátos szimbiózisa, egyensúlya, s ez biztosítja vitalitását, versenyképességét és tagjainak jólétét.

6. A későbbi viták és az elméleti zűrzavar csírái már a kanti műben benne vannak. Amit Kant föderációnak mond, lehet konföderáció is, de ha figyelmesen olvassuk a megfogalmazások akár rímelnek azzal is, amit az un. kományköziség hívei (az ún. intergovernmentalistak) hangoztatnak. Kant egész műve során csak egyszer írja le azt a szót, hogy Európa. Kétségtelen, hogy művét több évtizedes európai háborúk tanulságaként írta (az 1795-ös bázeli béke évében), de többször is egyértelművé tette, hogy végső soron "világköztársaságra" gondol. Az ún. európai föderalizmus csak később került napi rendre. Az igazi, keményfonalas, vagy fundamentalista föderalisták viszont mindig is a világállam mellett voltak, sőt a regionalizmust többnyire elutasították.

Az egyesült Európa eszméjét a legkülönbözőbb politikai platformokról hirdették meg, s a viták átlépték a pártpolitikai határokat. A második világháború után az Egyesült Európa a modern demokratikus jobb- és baloldalnak egyaránt programja volt. Terméketlen vita lenne, ki tett érte többet.