Palánkai Tibor

II. Az integráció tartalma és szereplői

Az integráció tartalmát illetően az első kérdés, hogy kik az alanyai, kik a szerepelői? Kik vagy mik azok, akik vagy amik egyesülnek? A közkeletű megközelítésben mindenki országokra gondol. Magyarország csatlakozik az EU-hoz. Ám ez csak az integráció egyik dimenziója. Magam már az 1970-es években bevezettem a makro- és mikro-integráció fogalmát. Az előbbi a nemzetgazdaságok, míg az utóbbi a vállalati szféra integrációja. A nemzetgazdaságok integrációja lehet globális (lazább) és regionális (intézményesült). Mások szerint az egyénekből kell kiindulni, az egyének szerveződnek egyre bonyolultabb organizmusokba.

Lényeges tehát, nemcsak a magyar állam lép be az EU-ba, hanem ennek az integrációnak mi is a fő szereplői vagyunk. Az integráció több szintű, több dimenziós folyamat, amelyek egymással kölcsönhatásban vannak, egymásra rétegződnek. A szintek, dimenziók egyrészt erősítik, másrészt szabályozzák egymást. Az EU integráció nem kis mértékben válasz a globális integráció kihívásaira, beleértve a védekezést is annak negatív következményeivel szemben.

Mit jelent az, hogy a szereplők integrálódnak? Milyen kapcsolatoknak kell kialakulni közöttük, hogy integrációról lehessen beszélni?

A integráció tartalmi értelmezésével mindenek előtt talán leginkább a munkamegosztási és az ún. tranzakcionalista elméletek foglakoznak. Ezeknek az elemzéseknek a lényege, hogy egyrészt szétválasztják és szembeállítják egymással az egyszerű áramlásokat vagy a "kooperációt" az "integrációt", s az utóbbit mint új minőséget értelmezik. Másrészt az integrációt az együttműködés vagy a tranzakció "intenzitása" szerint írják le mennyiségi és minőségi értelemben egyaránt. Vagyis az integráció nem egyszerűen laza, alkalomszerű, esetleges kooperáció, hanem komplex együttműködés, mely meghatározó jelentőségű a résztvevők szempontjából.

Az ún. tranzakcionalista iskolák szerint az integráció célja a konfliktusok és feszültségek kezelése, "biztonsági közösség" képzése. K. W. Deutschot, neves képviselőjüket idézem: "A biztonsági közösség építésének és így az integrációnak emelője a kapcsolatok és a kooperáció intenzitásának növelése. A nemzetközi közösséghez (Gemeinschaft) vezető út alapját a kölcsönös tranzakciók hálózata képezi. Mennél több interakcióra kerül sor a és b állam között, annál nagyobb a és b számára kölcsönös fontosságuk (vagy 'kölcsönös relevanciájuk'). Annak felismerése, hogy az interakciók a és b között hasznosak, bizalom érzését teremti meg. A bizalomból további interakciók következnek." (K. W. Deutsch, 1964: 69.)

Deutsch gondolatai rímelnek a kanti eszmefuttatással.

A kapcsolatok "intenzitását" nagyszámú mutatóval mérhetjük. Ez lehetőséget nyújt ilyen megközelítésben az integráció állásának és alakulásának, dinamikájának mérésére. Ezek közül az integrációs kereskedelemnek a GDP-hez (Xi/GDPx100) vagy az összes kereskedelemhez való viszonyát (Xi/

2. ábra

3. ábra

4. ábra

Az adatokból most csak egy következtetést tartok fontosnak levonni. Magyarország az elmúlt mintegy 10 évben reálgazdasági szempontból erőteljesen integrálódott az EU gazdaságba, sőt a mutatók arra utalnak, hogy ez az integráció erőteljesebb, mint számos jelenlegi tagország esetében.

Az áramlások vizsgálatát ki lehet terjeszteni a társadalmi élet valamennyi területére (turizmus, televíziózás, levelezés stb). Ezeket hasonló módon lehet mérni, mint a kereskedelmet. Például azt, hogyan nő a levelezések száma, vagy elemezhetők az egymásról megjelenő újságcikkek vagy médiaműsorok. Ez utóbbiaknál mindig hangsúlyozzák a pozitív hangvételt. Tehát milyen fantasztikus az olasz konyha, viszont a másik oldalon a hosszas elmélkedésbe bonyolódás az angol nők szépségéről, nem ebbe a kategóriába sorolandó.