Palánkai Tibor

1. A fizikai akadályok megszüntetésén a nemzeti határokon történő ellenőrzések felszámolását értik.

2. A technikai akadályok leépítése a különböző nemzeti szabványoknak és termékekre vonatkozó előírások szabályozását, az ún. "állami piacok" megnyitását, valamint a szolgáltatási szféra liberalizálását jelenti. Ide tartozik az

• az állami megrendelések (közbeszerzések) "piacának" integrálása, a közbeszerzési pályázatok megnyitása az országok között
• a szolgáltatások piacának liberalizálása (áruszállítási, távközlési, bank- és biztosítási tevékenységek stb.)
• a közúti, a vasúti és a légi szállításnak, az energiaszolgáltatások piacának, valamint a postai és távközlési szolgáltatásoknak a fokozatos liberalizálása.

3. A pénzügyi (fiskális) akadályok leépítése az adóharmonizálást jelenti, ami leginkább a hozzáadott érték szerint forgalmi adózásra (Value Added Tax - VAT) terjedt ki. Az 1992. júliusi megállapodás szerint az EU egységesen minimum 5%-os "szociális" és minimum 15%-os standard VAT-ráta alkalmazása mellett döntött néhány termék kivételezése, valamint az esetenkénti késleltetett bevezetés mellett.

4. Amikor mi 2004-ben belépünk az EU-ba, akkor bizonyos átmeneti derogációk mellett az egységes piacba kell lépnünk: az aggályok és viták többségében valamilyen módon ehhez kapcsolódnak. Alább ehhez a kérdéshez szeretnék néhány megjegyzést fűzni.

4.1 Az egységes piac az alábbi főbb elveken és törekvéseken alapul:

• A szabad versenypiac kívánatos, költségmegtakarításokkal jár, s ezen keresztül javul a gazdaságok hatékonysága.
• A partnerek között a termelésben, a szolgáltatásokban, a piacon egyenlő feltételeket kell biztosítani, ezért az előírásokat igyekeznek számon kérni. Nyilván nem engedhető meg az olyan "költségelőny", ami az előírások figyelmen kívül hagyásán (a környezet szennyezése vagy a fogyasztó egészségének veszélyeztetése piszkos sufniban készült élelmiszerekkel), a partnerek közötti összejátszáson vagy az adózás alól való kibújáson alapul.
• Maximálisan igyekeznek a fogyasztót védeni, legyen szó egészségügyi, minőségi vagy biztonsági előírások betartásáról.
• Az állatvédelem egyre növekvő hangsúlyt kap az EU szintű szabályozásokban.

4.2. A fenti feltételeket mi, polgárok harcoltuk ki. A környezet- és a fogyasztóvédők, az érdekképviseletek (szakmai szervezetek vagy szakszervezetek), vagy éppen az állatvédők. Nem arról van szó tehát, hogy létezne valamilyen brüsszeli szuperállam, azon belül pedig egy eszement bürokrata, aki azzal lenne elfoglalva a 25. emeleten, hogy ezentúl csak egyenes banánt lehessen termelni.

4.3. A szabályok a mi érdekeinket szolgálják. Nagy vihart kavart például a moslék ügy. A dolog arról szól, hogy ha a sertéseket vagy más állatokat hússal táplálnak, ez súlyos betegségek veszélyét jelenti. Lehet, hogy 10 millióból csak egyetlen esetben következik be a megbetegedés. De gondolom, hogy senkit, aki megbetegszik, nem vigasztal, hogy ő az egyetlen.

4.4. A fentieket a jogállamiság kiterjesztésének és konszolidálásának tekintem, benne a maximális fogyasztóvédelem vagy akár állatvédelem szigorú szabályozásával. Ennek semmi köze nincs ahhoz a diktatúrához, amiben 40 évig éltünk. Azt is tudjuk, hogy a bürokratikus tervgazdaság sok mindent védett, csak éppen a fogyasztó érdekeit nem. Ha valami nem stimmel, akkor ebben az összefüggésben a Moszkva-Brüsszel párhuzam semmiképpen.

4.5. A szabályozások a kereskedelmi forgalomra vonatkoznak. Az, hogy valaki a saját háztartásában mivel eteti a disznót, s abból milyen hurkát készít, magánügy. Abba az égvilágon senki nem kíván bele szólni. A minőség és a fogyasztó védelmében hozott szabályok bürokratikusnak tűnhetnek. De az uborka méretét vagy más áruk más tulajdonságait azért határozzák meg, hogy például egy másodosztályú árút ne lehessen első osztályúként a piacra vinni. Hogy valaki hajlandó a göcsörtös uborkáért első osztályú árat fizetni, az megint csak magánügy.

6. ábra