Palánkai Tibor

Néhány fontosabb megállapítást és következtetést szeretnék hangsúlyozni:

Magyarország nemcsak reálgazdasági értelemben, hanem szerződéses alapon is része az európai integrációnak. Igaz, annak legalacsonyabb fokán, szabadkereskedelmi megállapodás formájában. Ennek keretét az Európai Megállapodásunk adja. Hozzá kell tenni, a szabadkereskedelmi szerződések (EFTA, CEFTA, balti szabadkereskedelem) átfogják a kontinens nagy részét. Ami most történik, az a teljes jogú taggá válásunk az Európai Unióban.

1. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a "hátrányok" többsége, amivel az Unió kapcsán ijesztgetjük magunkat, a belépéstől függetlenül is érvényesül. A nagyobb verseny, vagy hogy a taxisok, a külföldi szállítók megjelenhetnek a piacunkon, vagy a szigorú minőségi és egészségügyi követelmények a tagság nélkül is fennállnak.

A teljes jogú tagság ezekhez képest viszont inkább előnyökkel szolgál. Két dolgot említenék.

• A kereskedelmi hátrányainkkal szemben a társulásban nincsen kompenzáció. Az uniós tagsággal részei leszünk egy kohéziós rendszernek, aminek az a lényege, hogy a gazdagabbaktól a szegényebbekhez oszt el jövedelmeket. Mi ebben a rendszerben várhatóan hosszabb ideig haszonélvezők leszünk. Az EU jelenlegi politikája szerint ezek a támogatási összegek elérhetik a nemzeti jövedelmünk négy százalékát.
• A tagság emellett abban is újabb előnyökkel jár, hogy bekerülünk az EU döntési rendszerébe. Ha kívül vagyunk, a döntéseket, amelyek bennünket is érintenek, gyakorlatilag tényleg a "fejünk felett" hozzák. Ha ott ülünk a döntések asztalánál, akkor esélyt kapunk arra, hogy azokat befolyásolni, és érdekeinket érvényesíteni tudjuk.

2. Az integráció 1958 és 1968 között jutott el a vámunió és a közös piac állapotába. A szabad-kereskedelem és a négy szabadság látszólag megvalósult. De a közös piaccal csak a normatív kereskedelmi akadályokat építették le.

Ugyanakkor nyilvánvalóvá vált, hogy a kereskedelmet nem csak vámok és mennyiségi korlátozások akadályozzák, hanem az eltérő nemzeti műszaki, egészségügyi, biztonsági, környezeti előírások is. Tehát milyen színű búrát kell a féklámpára alkalmazni, vagy hogyan kell a szélvédő üvegnek törni. Vagy milyen előírásoknak kell megfelelni a sörnek. Az eltérő műszaki vagy egészségügyi előírások jól alkalmazhatóak a külföldi áruk kizárására. S ezt alkalmazták is. Az áruk közötti egyenlő verseny feltételeit eltorzítják a különböző nemzeti adózási rendszerek, míg a közbeszerzések a nemzeti termékeket preferálják. Hiába lett szabad a munkaerő áramlása 1968-at követően, ha éppen a magas kvalitású szakmákban a diplomákat nem fogadták el. A tőkeáramlások liberalizálása főként a működő tőkebefektetésekre terjedt ki, de már korlátozódott az, hogy takarékszámlát lehessen nyitni vagy életbiztosítást kötni egy másik ország társaságával.

Így született meg az ún. egységes belső piac programja, ami végső soron a közös piac tényleges és teljes körű megvalósítása. A hangsúly a "belső piacon" van. Tehát hogy a kereskedelem, vagy az emberek mozgása A és B ország között ugyanolyan akadálytalan és ugyanolyan feltételekkel történik, mint A vagy B országon belül.

A döntés az ún. egységes európai piac vagy európai "belső piac" kialakításának tervéről az állam- és kormányfők 1985. júniusi milánói csúcsértekezletén született. A hangsúly a belső piacon volt, tehát azon, hogy a kereskedelem vagy az emberek mozgása az országok között ugyanolyan akadálytalan legyen és ugyanolyan feltételekkel történjen, mint az adott országokon belül. A teljes mértékben integrált piac megteremtése érdekében a Bizottság Fehér Könyvet készített, ami mintegy 300 konkrét feladatot tűzött ki, és ezek végrehajtási határidejéül 1992. december 31-ét szabták. Módosították a Római Szerződést, és a végrehajtás szempontjából fontos, hogy 1987. július 1-jével életbe lépett az ún. Egységes Európai Okmány. A Fehér Könyv szerint az egységes európai piac érdekében a különböző fizikai, technikai és pénzügyi (fiskális) akadályok felszámolására van szükség.