Palánkai Tibor

A művet azért választottam, mert a gondolatok nemcsak zseniálisak, hanem aktuálisak is. Tökéletesen megfogalmazzák az Európai Unióról szóló ma is jellemző gondolatok és viták főbb vonalait, akár éppen azokat a kérdéseket, amelyek az EU jövőjével foglalkozó Konventen most is napirenden vannak:

1. A szövetség vagy a föderáció célja a háború megelőzése, kiküszöbölése, az "örök béke" elérése. A föderáció mint dilemma gyakorlatilag a 16. századtól végigkíséri az európai egység-gondolattal kapcsolatos vitákat. Azoknak a gondolkodóknak a névsora, akik ezzel a problémával foglalkoztak, nagyon hosszú lenne Rotterdami Erasmustól Koudenhov Kallergiig vagy Robert Schumanig. Nem véletlen, hogy a második világháború után a német-francia megbékélés lesz az egyik fő érv az egyesülési javaslatok mellett.

1-2. ábra

2. A föderáció egyenlő, egyenjogú államok szövetsége, nem célja, hogy az egyik államnak leigázza, saját érdekeinek vesse alá a másikat. Csak akkor lehet sikeres, ha önkéntes szövetségről van szó, amelyben az államok saját jó szántukból, jól felfogott érdekeik alapján vesznek részt. A gyarmatosítás évszázadai után, ami a 20. századdal lezárulni látszik, ez most valósul meg először.

3. A föderáció államok közötti szövetség, nem célja az állam, a nemzeti identitás felszámolása.

4. Ez a szövetség az emberek szempontjából demokratikus föderáció, nem a despotizmuson, mint Kant mondja, nem a "szabadság temetőjén" nyugszik.

5. A béke nem küszöböli ki a versenyt, sőt ez a "leghevesebb" lesz, de így teremtődik meg az erők egyensúlya. Az európai integráció nem más, mint az együttműködés és a verseny sajátos szimbiózisa, egyensúlya, s ez biztosítja vitalitását, versenyképességét és tagjainak jólétét.

6. A későbbi viták és az elméleti zűrzavar csírái már kanti műben benne vannak. Amit Kant föderációnak mond, lehet konföderáció is, de ha figyelmesen olvassuk a megfogalmazások akár rímelnek azzal is, amit az un. kományköziség hívei (az un. intergovernmentalistak) hangoztatnak. Kant egész műve során csak egyszer írja le azt a szót, hogy Európa. Kétségtelen, hogy művét több évtizedes európai háborúk tanulságaként írta (az 1795-ős bázeli béke évében), de többször is egyértelművé tette, hogy végső soron "világköztársaságra" gondol. Az un. európai föderalizmus csak később került napi rendre. Az igazi, keményfonalas, vagy fundamentalista föderalisták viszont mindig is a világállam mellett voltak, sőt a regionalizmust többnyire elutasították.

Néhány éve olasz barátaimmal vacsoráztam, és megkérdeztem kollegámat, aki az olasz föderalisták egyik vezető személyisége, mi újság a mozgalomban. Sikerült kizökkentenem a nyugalmából. Kiderült, hogy a föderalizálokat (Padánia és társai) mint elhajlókat mélységes megvetéssel utasítják el. Az európai föderalisták (az EU hívei) elfogadhatóak a számukra, de szemükben az igazi a világkormány, a világparlament és a világpénz volna.