Ransom évek óta rezidenskedik a londoni Fabric péntek éjszakáin, egyebütt is sokat játszik, meglepő tehát, hogy csak a huszadikat adták neki a sorozatból, miközben sort kerítettek már kisebb nevekre őelőtte. Viszont abból, hogy egyetlen mixlemezt sem készített korábban - ami arrafelé egészen nevetséges egy harminc felé közelítő, befutott dj-től -, úgy sejtjük, nem is törhette magát a lehetőségért.
Ehhez képest kalaplevéve kell üdvözölnünk a debütálást, habár mixerünk nem a legfrissebb exkluzív számokkal henceg, hanem az elmúlt pár évből gyúr egy pazar sűrítményt. Nagyrabecsülésünk a felfedezőmunkában és progresszivitásban szügyig gázoló, új trendeket megérző, sőt teremtő dj-knek, de szükség van az efféle válogatásokra. Jó egy helyen tudni az olyan darabokat, mint Ty So U Want More?-ja, Ali B No New Styles-a, vagy a The Nextmen High Score-ja. Nehogy már elfeledjük őket.
A színvonal mindvégig magas, az ív pedig méltó Ransom szűkebb szakmájához (avatott partyindítónak számít): dögös hiphopból gyorsabb breaket csihol. Mindezt néhol fura, hirtelen váltásokkal teszi, amit a magunk részéről elnézünk, mert - ha eddig nem derült volna ki - szerintünk egy dj-nek mindenekelőtt ízlése kell, hogy legyen, az artistaság másodrendű luxus.
Az egyértelmű kettősséggel bíró albumhoz értelemszerűen - de rendhagyó módon - két rádiós mix dukál. A hiphopos persze viszi a lemez legjobb pillanatait, plusz tartogat némi meglepetést, utóvégre egy Snoop Dogg-számot nem várna az ember Fabric-kötődésű szettben. Ki tudja, Ransom talán péntek éjjelente is bele-belenyal az overgroundba; ha legközelebb arra járunk, ellenőrizni fogjuk.
A breakmix esetében efféle kuriózumról nem tudunk beszámolni, egyszerűen nagyon jó számok sorjáznak a Freestylerstől (Boom Blast) Rennie Pilgremen (Coming Up for Air) át Tayóig (Breakbeat Girl) - utóbbi két darab jelenti a kapcsolódást a FabricLive 20-szal. Harminc perc pattogás, úgyhogy ha egy before alkalmával meghallgatjuk, garantáltan táncos lábbal indulunk a buliba.
Galambos Péter