Konvergencia, digitális kultúra 2005 - a Fénykatedrális után

Kömlődi Ferenc Fénykatedrális című, 1999-ben megjelent könyvében már egyszer fölvázolta az emberiség digitális jövőjét, olyan témákról elmélkedve, mint tudomány és művészet integrációja, nano- és biotechnológia, robotika, transzhumanitás, cyberlétformák. Ezután hat évvel, a Freee Magazin augusztusi és szeptemberi számában az emberiség digitális kultúrájának legújabb fejleményeiről támadt gondolatait foglalja össze. Esszé a jövőbe - első rész.

Forrás: [origo]

Kurzweil és a hosszú élet (és talán a halhatatlanság?) titkait tudományos módszerekkel kutató denveri orvos, Terry Grossman 2004 végén publikálták közös könyvüket, a Fantasztikus utazás-t.

Ismét az exponenciális növekedés a kiindulási pont, a mű egészét meghatározó gondolat. Az élettartam drasztikus meghosszabbítása a jelen csúcstudományának kíméletlen alkalmazásával veszi kezdetét. Gyógyítás helyett a megelőzésen a hangsúly. Aztán hamar letudjuk a biotechnológiai forradalmat, beköszönt az igazi mesterséges értelem, utána meg - elvileg csak húsz (!) év múlva - a nanobotok állnak munkába és regenerálják halódó sejtjeinket.

Több "forró" - parttalan viták (sarkítva: egyrészt a tudományos gondolkodás, másrészt a vallásos, egyfajta aranykori emberközpontú meggyőződés összecsapásának) tárgyát képező - témát vetnek fel: génkontrollt, csecsemőtervezést, öregedő szervezetek genetikai módosítását, őssejtkutatást, terápiás klónozást, új vagy "újraprogramozott" és szervezetbe juttatott sejt-, szövet- és szervtenyészeteket. Megfiatalodunk, ha úgy akarjuk. Később pedig - a nanotechnológia térhódításával, széleskörű alkalmazásaival - nemcsak a sejteket, hanem önmagunk egészét átprogramozhatjuk. A témában járatlan olvasó számára ugyan csodavárásnak tűnik, Kurzweil és Grossman azonban elméletileg már körvonalazott módszereket, eljárásokat írnak le.

Ellentmondásos munka: a szerzők egyrészt látszólagos elrugaszkodottsága ellenére is kivitelezhető jövőképet vetnek papírra, másrészt viszont nem vesznek figyelembe két fontos szemléletbeli változást. Azt, hogy a mai nanotechnológia a kezdeti öles léptek helyett inkább kisebb horderejű, de nemcsak papíron megvalósítható alkalmazásokban ölt testet, illetve a mesterségesintelligencia-kutatás is letett a homo sapiens teljes értelmi szintjét elérő masinák belátható időn belüli tervezéséről.

A káoszelmélet a különösséget a káoszból spontán kialakuló rend folyamatának átmeneti állapotaként határozza meg. Életszerű magatartásminták katalizálódnak az élettelen anyagban: a bioszféra molekuláinak magasabb szintű egységbe, amőbatelepekké, az egymástól független elemek kooperáló sejtekké, a sejtek organizmusokká alakulásának mechanizmusát, az ellenőrzés és irányítás nélküli önszerveződést számítógépes ökológiai rendszerekben is reprodukálják.

Az önálló rendszerek egymásba integrálódásakor - látszatra paradox módon - fejlettebb és bonyolultabb ellenőrzésszintű metarendszer keletkezik. A pozitív visszacsatolásokkal jellemezhető folyamat, a metarendszer-átmenet (metasystem transition, MST) az evolúció hajtóereje - vallja Valentin Turchin, Cliff Joslyn és Francis Heylighen, a Principia Cybernetica Project három teoretikusa (Cybernetic Manifesto, 1989). Történelmi sorrendben haladva, négy típusát különböztetjük meg: prebiotikus, biológiai, kognitív és szociális átmenetet. A társadalommá szerveződés eredményeként a természetes kiválasztódás korábbi döntő szerepét a tudatos emberi tevékenység szorítja háttérbe. ("Kezdetét veszi az Értelem kora" - fogalmaznak kissé utópikusan.)

"Egy folyamat akkor önszerveződő, ha egy rendszer szervezettsége spontán növekszik, anélkül, hogy ezt a növekedést a környezet, vagy a körülötte lévő, vagy más külső rendszerek befolyásolnák" - így Heylighen. A rendszer önszerveződő viselkedéséhez több előfeltétel szükséges: dinamikusnak kell lennie, egymással helyi interakcióban lévő, az interakciók során kizárólag "helyi információt" használó entitásból kell állnia, az alkotóelemek, illetve a fejlettebb szintű szerkezetek és a részek között működnie kell a visszacsatolásnak. Az alacsonyabb szintű összetevőkbe nem kódolt mintákat, szerkezeteket mutató egész spontán, emergens módon jön létre a részek cselekedeteiből.

"Az emergencia három esetben bír rendkívüli jelentőséggel" - írtam egy korábbi tanulmányban. "1. Ha a rendszer szerveződése lényegesen előrébbmutató, teljesen más jellegű, mint a komponensek önmagukban. 2. Ha a komponensek a rendszer egészének összeomlása nélkül helyettesíthetők. 3. Ha az eddigi komponensekhez viszonyítva szélsőségesen mások és újak a frissen keletkezett minták és tulajdonságok. A részekből nem következtethetünk a felbukkanó mintákra, s viszont: a minták nem vezethetők vissza, nem egyszerűsíthetők a részekre." (Metarendszer-átmenet, önszerveződés, emergencia I., 2003, www.agent.ai.)