Konvergencia, digitális kultúra 2005 - a Fénykatedrális után

Kömlődi Ferenc Fénykatedrális című, 1999-ben megjelent könyvében már egyszer fölvázolta az emberiség digitális jövőjét, olyan témákról elmélkedve, mint tudomány és művészet integrációja, nano- és biotechnológia, robotika, transzhumanitás, cyberlétformák. Ezután hat évvel, a Freee Magazin augusztusi és szeptemberi számában az emberiség digitális kultúrájának legújabb fejleményeiről támadt gondolatait foglalja össze. Esszé a jövőbe - első rész.

Forrás: [origo]

"Azt" a kultúrát a cyborg, a fémes beültetésekkel, hagyományos gépi eszközökkel felerősített kibernetikus organizmus uralta. Egy 2001-es interjúban Stephen Hawking viszont arról beszélt, hogy DNS-módosítással, "génnemesítéssel" tökéletesítené az embert...

A permanens forradalmi állapotban leledző nano- és a biotechnológia az utóbbi években - előbb Dolly, majd a "géntérkép" elkészülte után - kezdett lecsapódni a művészetekben, s generált a mintegy tízéves múltra visszatekintő (képlékeny, de általában a genetikus determinizmusból kiinduló) sci-art gyűjtőkategóriába sorolható új alkotásokat.

A jelen és a közeljövő képei egyértelműen a konvergenciáról tudósítanak. Cyborgok helyett kimérákról, központi irányítás helyett elosztott intelligenciáról, acélmonstrumok helyett biológiai gépekről. Nulladik kilométerkőként ismét Mary Shelley 1818-as Frankensteinjére tekintünk vissza. A kísérletező kedvű doktor teremtménye amellett, hogy a világirodalom első cyborgja, elsősorban a jelenkori kimérák, genetikailag módosított lények, meghökkentő hibridek őse.

A teremtmény távoli leszármazottai adják a mai tudomány és művészet egyik leginvenciózusabb, legösszetettebb, legtöbb vitát kiváltó témakörét. Előzmény és következmény: 2000. június huszonhatodikán Washingtonban jelentette be az Országos Egészségügyi Intézet keretében működő Emberi Genom Projekt és a Celeron magáncég, hogy egymástól függetlenül megrajzolták a homo sapiens géntérképét, a testünket alkotó nyolcvanezer gén vegyi anyagait, sorrendjüket, elrendezésüket.

Forrás: [origo]

A kész és még készülő térképek elképesztő mennyiségű adatot generálnak. Feldolgozásuk, értelmezésük hívta életre a közben mainstreammé vált (interdiszciplináris) bioinformatikát. A komputerek sebessége, teljesítményük, a hálózatok, a szoftverek az utóbbi években érték el azt a szintet, hogy a bonyolult kísérleteknél a biológusok segítségére lehessenek. Főként három információtípusra fókuszálnak: a DNS és a gének egydimenziós szerkezeti adataira, a proteinek háromdimenziós struktúráira, komplex rendszerekre és viselkedésükre.

Az alkalmazások a biológiai szisztémák atomi és molekuláris szintű modellezésére, az evolúción alapuló dinamikus rendszermodellezésre, a génszekvenciákban, proteinekben található minták felismerésére, elemzésére terjednek ki. Biológiailag intelligens, a mindenkori dizánjra alkalmazható szoftverek, bioszótárak, s mindezeket felhasználva földöntúli szépségű képek, DNS-szekvenciákból generált melódiák készülnek.

Tudomány és művészet útjai szétbogozhatatlanul egymásba fonódtak. Az Edge Foundationt alapító John Brockman a szintézist "harmadik kultúrának", egzakt diszciplínákból kiinduló alkotóit "új humanistáknak" nevezi.