Konvergencia, digitális kultúra 2005 - a Fénykatedrális után

Kömlődi Ferenc Fénykatedrális című, 1999-ben megjelent könyvében már egyszer fölvázolta az emberiség digitális jövőjét, olyan témákról elmélkedve, mint tudomány és művészet integrációja, nano- és biotechnológia, robotika, transzhumanitás, cyberlétformák. Ezután hat évvel, a Freee Magazin augusztusi és szeptemberi számában az emberiség digitális kultúrájának legújabb fejleményeiről támadt gondolatait foglalja össze. Esszé a jövőbe - első rész.

Forrás: [origo]

Daniel Lee Photoshoppal kever össze emberi portrékat állatok vonásaival: disznófejű homo sapiensek, az evolúció halaktól a legfőbb emlősig vezető folyamata, majom- és kutyaképű szigorú férfiúk, macska- és kétéltű emberek, manimálok világa tárul fel előttünk.

Margaret Atwood kanadai írónő Antilop és haris című 2004-es regényében vírus pusztítja bolygónkat. Kihalt tájakat, rovarokat, különleges mutánsokat hagy maga után. A katasztrófa előtt a biotechnológiailag felturbózott tehetős rétegek hibátlan testekben múlatják rendkívül hosszú életüket, miközben a lakosság zöme filléres gondoktól szenved. A gyógyszergyártók ellenséges bioformákat kevernek vitaminokba, aztán gyorsan legyártják az ellenszérumot.

Kimérák, két vagy több fajtát egy testben keresztező lények kora jön a kataklizma után. Ember-állat hibrideket célzó kísérleteket manapság is folytatnak: a National Geographic 2005. január huszontötödikei számában ember és házinyúl fuzionált sejtjeiből lett embriókról, humánagyszövettel befecskendezett egerekről, ereikben a homo sapiens vérét hordó sertésekről tájékozódhatunk.

A seattle-i illetőségű Cynthia Ward Regenesis című novellájában (2000) szinte minden lehetséges a rendkívül divatos biotechnológia, a genetikai tervezés (genetic engineering) segítségével. Hatujjú gitárzseni pengeti a húrokat, háromszemű dámák bűvölik hódolóikat, tudós génmanipulátorok farkat növesztenek, négykarú próféták hirdetik a közelgő világvégét. Szélsőségesek biomérnököket ölnek, terroristák génterápia-klinikákat bombáznak, mások az Apokalipszist tervezik genetikai módszerekkel...

Az atlantai Georgia Technológiai Intézet és a perth-i Nyugat-ausztráliai Egyetem 2003-as Többszörös elektródatömb-művészet (MEART) projektjében biológiai és mesterséges (organikus és mechanikus) rendszerek szakadékát "félig élő, alkotó entitás" létrehozásával igyekeztek áthidalni. Patkány idegsejttenyészetéből kifejlesztett hálózatot kapcsoltak össze számítógéppel. A neuronokat multielektróda-tömbök stimulálták, rögzítették tevékenységüket. Szoftver töltötte be az idegsejtek és a robotkar közti interfész szerepét. A speciális üvegben tárolt elektródák a világhálón keresztül továbbították Atlantából Perth-be a rögzített idegműködéseket. A kar ezek alapján döntötte el, hogy a vászon mely részére, milyen tollal és színnel rajzolt.

A magát "transzgenikus alkotóként" jellemző Eduardo Kac Teremtés-e (1999) biológia, hiedelemrendszerek, információtechnológia, beszélgetésalapú interakció, erkölcs és internet összefüggéseit, kusza kapcsolatait elemzi. A művész a Genesis egyik, az ember természet feletti uralmát hirdető mondatát morzejelekké, a morzejeleket a DNS kettős spiráljaivá alakította át. Az így kapott Teremtés-gént baktériumokba fecskendezték. Az interaktív kiállítás közönsége az ultraibolya fény bekapcsolásával valódi mutációkat indíthatott el. A bibliai idézet szintén megváltozott. "Jelképes gesztus: a jelentést nem fogadjuk el megörökölt formájában; mihelyst átalakítjuk, új jelentések fejlődnek ki" - magyarázza Kac.

A nyolcadik nap (2000-2001) az ismert létformákon túlmutató biológiai sokszínűség terjedését szemlélteti. A laboratóriumban kifejlesztett fénylő lényecskék új élő-szintetikus rendszer alapjait adják. A transzgenikus formákat biorobottal zárták össze egy templomszerű plexiüveg szerkezetben. Kac azt tanulmányozta, hova vezet az együttélés, a mesterséges ökoszisztéma. A teremtés hét napját nyolcadikkal toldotta meg: zöld fluoreszkáló proteint (GFP) kódoló gént klónozott; a korábbi GFP-nyuszi, a házinyúl és egy medúzafajta GFP-tartalmú génjei keresztezéséből született Alba (GFP Bunny, 2000) rokonai, GFP-növények, GFP-amőba, GFP-hal, GFP-egér látták meg a napvilágot.

A Move 36 (2004) az emberi és a nem-emberi, az élő és a nem-élő közötti egyre képlékenyebb határokat vizsgálja. A cím a Deep Blue szuperszámítógép a világbajnok Gari Kaszparov elleni 1997-es győztes sakkjátszmájának, a minden idők legjobb élő és minden idők legjobb élettelen játékosa közötti összecsapás döntő lépésére utal. Az installáció számára speciális, az univerzális ASCII-kódot használó növényt termesztettek. A kód Descartes "gondolkodom, tehát vagyok" tézisét alakítja génné. A néző homokból és földből összeálló, a távollévő játékost felidéző digitális képekkel szegélyezett sakktáblát lát. A növény pont abból a kockából gyökerezik, ahol a számítógép megtette drámai (és a mesterségesintelligencia-történelem egyik legtöbbet mediatizált) lépését.