Konvergencia, digitális kultúra 2005 - a Fénykatedrális után

Kömlődi Ferenc Fénykatedrális című, 1999-ben megjelent könyvében már egyszer fölvázolta az emberiség digitális jövőjét, olyan témákról elmélkedve, mint tudomány és művészet integrációja, nano- és biotechnológia, robotika, transzhumanitás, cyberlétformák. Ezután hat évvel, a Freee Magazin augusztusi és szeptemberi számában az emberiség digitális kultúrájának legújabb fejleményeiről támadt gondolatait foglalja össze. Esszé a jövőbe - első rész.

A felhők, az örvények, a táplálékhoz vezető útvonalat követő hangyák, a méhek, az egymással összhangban mozgó halak, az emberi agy működése egyaránt az emergenciát szemléltetik. Organikus és nem-organikus életek: madárrajok, homo sapiens, hurrikán, monszun, ciklonok, szimulált világok virtuális lényei.

Thomas Ray, a trópusi esőerdőket kutató amerikai biológus a kilencvenes évek elején nagyszabású vállalkozásba, az evolúció evolúcióját szimuláló Tierra Hálózat kidolgozásába kezdett. Állandóan átalakuló - természetes organizmusoknak megfelelő - digitális lényei a kaotikus gépi közeg limitált tereiért és az energiakészletekért küzdöttek. Egyrészt az esőerdők megóvására akart életképes modellt kidolgozni, másrészt az evolúció hétszázötvenmillió évvel ezelőtti, kambrium kori robbanásszerű begyorsulásához keresett fogódzókat.

Munkájához genetikus algoritmust futtatott le: a programon belül mesterséges, egymással versengő, az evolúció mechanizmusainak alávetett individuumokból álló populációt hozott létre. Az egyedeket minden lépésnél (generációnál) értékelte, alkalmassági számokkal látta el. A legalkalmasabbakat kétféleképpen - kereszteződéssel, illetve mutációval - reprodukálta. Az utód a következő generációba került, majd újra- és újraindult a (szinte végtelenített) folyamat.

Ray mesterséges életeket teremtett. Az Alife demonstrációk (Tim Tyler Lótusz-gyűjteménye, Avida, Physis stb.) tudományos értékeik mellett esztétikumukkal, az elénk táruló látványvilággal kápráztatnak el. Általános konklúzió, hogy a digitális entitások evolúciója hasonló a természetes lényekéhez, egyszerű replikátorokból bonyolult adatfeldolgozókká válnak, a sokezer generáción keresztül tanulmányozott rendszerek egyre komplexebb formák felé fejlődnek. Biológiai táplálék helyett számokkal - egyekkel és zérókkal - táplálkoznak.

A Biota.org Digitális Biológiája különböző környezetekbe, például a meseszép Nerve Gardenbe kalauzol. Biótái önreplikáló, független programok, a virtuális terrárium lakóinak tulajdonságait és működését ábrázolják. Állatkák, fák, bokrok, virágok - algoritmikus organizmusok - álomvilága. A magokat a felhasználó veti el. Tervezői szintén a kambriumi robbanásra várnak.

A londoni Peter Bentley Mobiusa (Modelling Biology Using Smart Materials) biológiai alapú intelligens anyagok és eszközök, például 3d-nyomtatók fejlesztését célozza. "Ha az evolúció konfigurálhat rendszereket egy számítógépben, a létrejött dizájn igencsak új módon aknázza ki a szerkezet fizikai tulajdonságait" - elmélkedik a kutató. Bizonyosságot nyerhet, hogy a digitális evolúció is képes elképesztően komplex rendszereket teremteni. Alakváltoztató robotformákkal (hernyómozgású kígyóval), óceáni kovamoszatokkal, fraktálokkal kísérleteznek.

"A biológia a szénalapú élet tudománya, az életé, amilyennek ismerjük, a mesterséges élet viszont az anyagösszetevőktől független élő rendszereké, az életé, amilyen lehetne" - adja meg az Alife definícióját a tudományterület atyja, a hurkairól és virtuális hangyáiról elhíresült Christopher Langton.

(Folytatása következik.)

Kömlődi Ferenc / Freee Magazin