Konvergencia, digitkultúra 2005 - harmadik rész

Az ágensek mesterséges világa, az egyre hitelesebb szimulációs modellek, az emergencia- és komplexitás-teóriák több ponton kapcsolódnak a divatos hálózat-elméletekhez, így szociális kapcsolatrendszereink, szövevényes és bonyolult interakcióink feltérképezésében, jobb megértésében is segítségünkre lehetnek. A Freee Magazin sorozata, harmadik rész.

Hogyan fordítsuk gépi nyelvre, miként vizualizáljuk társadalmi interakcióink rendszerét? Valdis Krebs, amerikai kutató a kései nyolcvanas évek óta dolgozik a hálózatok elemzésén, kiértékelésén és képi megjelenítésén. Térképeket készít saját fejlesztésű InFlow szoftverével. Első atlaszai különböző alkalmazottakkal folytatott beszélgetéseken alapultak: kivel, miféle részmunkákban tevékenykednek együtt stb. Később más módszereket is felhasznált az adott személy hálózati ténykedésének "feltárásához": meglátogatott honlapokat, elektronikus leveleket, msn-t, icq-t, chatszobákat, hirdetőtáblákat stb. Az adatokat programjával dolgozta fel, eredményként egy-egy vállalat társadalmi szerkezetének "vizuális portréját" kapta. A személyek közötti kapcsolatok a cégen belüli információáramlást jelenítik meg: "a térképek megmutatják, miként születnek ötletek, döntéshozás, kik az igazi szakértők. " Az InFlow kiterjedt adatbányászatra is alkalmas - például a szeptember 11-ei merényletek elkövetői közötti kapcsolatokat elemezve, kimutatta, hogy Mohamed Atta állt a szerveződés középpontjában. Az Amazon vásárlóiból pedig - bizonyos könyvek megvétele alapján - implicit, a politikai hovatartozást rendkívül markánsan jelző "közösségeket" alakított ki.

Danah Boyd és Jeff Potter, az MIT Médialaboratóriumának két PhD-hallgatója Social Network Fragments programot fejlesztett, mely e-mail forgalmunkat veszi alapul - mindenről nyom marad: kinek írunk, kitől kapunk, kinek, milyen másolatot küldünk stb. -, és az adatokból társadalmi kapcsolataink vizuálisan is lenyűgöző hálórendszer-portréját rajzolja meg. Egyénekét, csoportokét, egyén-egyén, egyén-csoport, csoport-csoport interakciókat. (2002 nyarán egy New York-i galériában több "képüket" kiállították. "Szükségünk van az interakciókat vizuálisan megjelenítő eszközökre, mert csak így érezzük át igazán, hogy bennük lakunk" - kommentálta a szintén Médialaboratórium-dolgozó Judith Donath.)

A nagyvállalatok portréi a legizgalmasabbak. Két szerveződési modell, illetve a kettő gyakori összefonódása érhető tetten: spontán, előre nem látható kapcsolatok mentén létrejövő, valamint bürokratikusan, hierarchikusan kialakított csoportok. Ellen Isaacs Contact Mapje azt a kérdést igyekszik megválaszolni, hogy milyen rendezőelvek szükségesek az információs és kommunikációs szolgáltatásokat egyetlen integrált rendszerbe szervező felhasználói interfészek tervezéséhez és fejlesztéséhez. Kommunikációs mintákra vonatkozó kutatásai elsősorban az egyén társadalmi hálózatrendszerét modellezik, mivel a kollégákkal, ismerősökkel, barátokkal formált hálórendszerek a munkának és az információnak egyaránt fontos szervezőelvei.

Több projekt egészen nagyszabású célt, a globális hálózati információáramlás, az állandó mozgásban lévő, egyre bonyolultabb és átláthatatlanabb világháló-egész grafikus, térképszerű ábrázolását próbálja kivitelezni. Legegyértelműbb megoldásnak a számítógépek, kábelek és a kapcsolódások elrendeződésének katalogizálása, "jegyzékbe vételük", majd a jegyzék alapján valós térképek elkészítése tűnik, mint a valamennyi hongkongi internetes kapcsolatot feldolgozó Cybermap, vagy más városok, például London központjára kidolgozott hasonló munkák.

A berlini Art + Com RG információcserére, különböző pontok közötti adatátvitelre összpontosító Ride the Byte-ja - felettébb mutatós - úgynevezett "meteorológiai kártyák" formájában jeleníti meg a hálót. Két brit akadémikus, Martin Dodge és Rob Kitchen 2001-es Cybertératlasza szemet gyönyörködtető könyv, igazi csemege. A tartalomra fókuszáló szerzők a net infrastruktúráját, közlekedési formáit, honlapokat, hírcsoportokat, e-maileket elemeznek, s mindezeket - különböző művészetek cybertér-ábrázolásait bevonva - látványos "mappa mundi"-kon jelenítik meg. (A végleges, mindenre felhasználható atlasz mibenlétével szemben felettébb szkeptikus Dodge a publikációt megelőző öt évet a hasonló jellegű térképek gyűjtésének szentelte.)

Az egyik legszebb, legizgalmasabb megjelenítés a San Franciscó-i New Langton galériában 2002-ben megrendezett Mapping the Web net-art kiállítás jeles digitális művészek (Marc Bohlen, Lev Manovich stb.) alkalmi csoportja által speciális programmal (Infome) létrehozott anyaga. A szoftver "web-csúszómászókat" (web crawlers), a honlapokhoz hozzáférő, onnan adatokat gyűjtő folyamatokat generál, majd képi formában, illetve térképekként jeleníti meg az információt. A crawler speciálisan, vagy véletlenszerűen kiválasztott oldalon egyaránt kezdheti munkáját. Kétféleképpen, vagy az összes linket és honlapot követve, vagy meghatározott minta körül mozog.