Konvergencia, digitális kultúra 2005 - negyedik rész

A virtuális színészek ugyan még nem képesek érzelmeket kifejezni, cybertérbeli - elsősorban honlap-kalauzként, vagy alkalmi csevegő partnerként tevékenykedő - megfelelőik, ha kezdetlegesen, gyakran megmosolyogtató formában is, de értésünkre adják nemtetszésüket, örömüket. A Freee Magazin sorozata, negyedik rész.

A beszélgető fejek egyik legsikeresebb alkalmazási terepe az úgynevezett intelligens oktatórendszerek (intelligent tutoring systems). A koncepciót már korábban felvetették, viszont az emberi érzelmek, hangulatok érzékelésére csak az utóbbi években tanítják a programokat.

Jack Mostow (Carnegie Mellon Egyetem) tanárokat modellezve fejlesztett automatizált olvasás-oktatót és elemzőt. Felmérések kimutatták, hogy a "pedagógusgép" pozitív hatást gyakorolt a kisdiákokra, ösztönözte őket a tanulásban. Bátorító szavainak köszönhetően jobban megértették a szöveget.

Arthur Graesser tanára

Arthur Graesser (Memphis Egyetem, Tenessee) a számítógépes alakfelismerésre és a newtoni fizikára szakosodott, de másra szintén adaptálható animált ágense (AutoTutor) előbb begépelt mondatainkat elemzi, majd a leszűrt jelentéstani információt belső, az ideális diákról kialakított modelljével veti össze. A tanuló mindenkori kognitív állapotára reagál. Graesser jelenleg (az MIT Médialaboratóriumával közösen) a tanulók érzelmeit felismerő érzékelőket fejleszt. A szenzorokkal egyébként telefongyártók is kísérleteznek. A Motorola forgatókönyveiben mobiltelefonhoz, személyi számítógéphez kapcsolt, az emberi testet megfigyelő, például a depresszió fiziológiai jegyeit észlelő eszközöket vázoltak fel.

Az Aucklandi Egyetemen fejlesztett, huszonöt év körüli vörösesszőke (más változatban fekete) online Maria statisztika-szakos diákok tanítása mellett a webalapú marketingbe és a vevőszolgálati munkákba szintén besegít. Jól tud angolul: kétszázháromezres szókészlettel, százhatezer nyelvtani, száztizennyolcezer logikai következtetés-szabállyal tömték meg az agyát. Emberi hangon beszél, szája szinkronban mozog az elmondottakkal. Arcjátéka érzelmeket fejez ki: boldogságot, szomorúságot, félénkséget, nyugalmat, dühöt, alázatot, büszkeséget, s mindezek különböző mértékű keverékét. Udvarias, jó modorú, bármikor elérhető, a hét minden napján, a nap minden percében a diákok rendelkezésére áll.

Szintén oktató (és szórakoztató) szerepkörben ténykedik szülővárosának, a dániai Odensének róla elnevezett múzeumában Hans Christian Andersen virtuális megfelelője, egy chatbot. A beszéd- és gesztusalapú társalgást tizenöt percre korlátozták. Tündérmeséket olvas fel, magáról ad információt, sőt - figyelembe véve, hogy a 19. században élt - furcsa, például a számítógépre, vagy mobiltelefonra vonatkozó kérdéseket is megválaszol. Az igazi Andersen imádta a technológiát - magyarázzák a fejlesztők.

Virtuális Andersen

Az MIT Médialaboratóriumában kidolgozott "érzelmi figyelmeztető" (Emotive Alert) a hívó hangtónusából kiolvasható fontos akusztikai jegyek alapján, négy szempontot - öröm (boldog/szomorú), élénkség (nyugodt/izgatott), sürgősség (sürgős/nem sürgős), formalitás (hivatalos/közvetlen) - figyelembe véve címkézi az üzeneteket. A szoftver az első tíz másodpercből vonja le következtetéseit: hangmagasság, hangszín, beszédsebesség alapján elemez, és a rendszerben tárolt nyolc "akusztikus ujjlenyomat"-tal, azaz a nyolc érzelmi állapottal veti össze az elhangzottakat, aztán a kijelzőn meglátjuk az éppen aktuális emotikont, s máris tudjuk, nagyjából mire számíthatunk. A különbségek a színtiszta érzelmek (öröm, élénkség) esetében könnyebben felismerhető, a komplexebb, akusztikai jellemzőkkel bajosabban megragadható jelenségek (sürgősség, formalitás) viszont lényegesen nehezebben azonosíthatók.