Fényben bolyongtunk

A nagyvárosban olykor úgy tűnik, az ünnepek strapásabbak, mint a dolgos hétköznapok. Az ajándékvásárlást az utolsó pillanatra halasztókból, magányos tévelygőkből és hajléktalanokból összeverődő különös tömeg pedig nyomasztóbb, mint a hétfő reggeli metrózás. Ha valaki mégis komolyan vette az év végi elmélyülést, legalább egyszer ellátogatott a Krisztina körút 55. alatt látható Fénybolygó nevű kortárs művészeti installációra.

Szót kell ejteni a szintén Kozma Péter tervezte toronyról, mely nemcsak funkcionalitásában, hanem esztétikumában is a műalkotás részét alkotta. A futurisztikus, ipari szerkezetre felépített torony elsődleges feladata az volt, hogy állványul szolgáljon a vetítőgépeknek. Ez már önmagában a mű középpontjába emelné (funkcionális szempontból), ám ezen túl kilátóként, melegedőként, büféként és "zenedeként" egyértelműen a látogatók kedvence volt. A lustábbak akár órákig szemlélhették innen a kompozíciót matracon heverészve, egy pohár itallal a kézben. A torony különös, áttetsző teste egyeseket felfújható űrhajóra, azonosíthatatlan repülő tárgyra, másokat a primer gyümölcsre emlékeztette: minden esetre nem hagyta pihenni az asszociációra nyitott elméket.

A torony emellett kiállítási teret is adott, ugyanis Benczur Emese képzőművész hat méter hosszú fényfelirata, a "Fényesítsd az elmédet" szintén itt, a fejek fölött lett közszemlére téve. A művet roppant érdekes alapanyagokból alkotta, leginkább a kínai ipar korunkra olyannyira jellemző, kétes használati és esztétikai értékkel bíró termékeiből. Egy másik érdekes művét is megszemlélhettük: egy helyben tekerhető biciklire pattanva a műélvező - aki így páratlanul aktív módon juthatott, és juttathatott másokat az élményhez - a "Tudhatod, hogy mit okoz" fényfelirat elé egy dinamó segítségével a "Nem" szót villanthatta.

Berkes Dorka is arra járt-kelt

Fabricius Anna képzőművész Dicsfényhordók című alkotása kívülről tulajdonképpen semmi más, mint olajoshordók sora a parkban - sokan szemetesnek nézték. Ha közelebb mentünk, már láthattuk, hogy a hordók hasából fény szűrődik ki. Ezt a fényt azonban nem lángnyelvek, hanem a hordó alján gyenge villanyfénnyel átvilágított képek szórták. Minden hordóban más kép, de visszatérően a stilizált szív képe, kialakításában némi népies rájátszással.

Továbbá Dorkandkozmáék meghívták Szabó Norbert képzőművészt is, az ő puhagránit bábuja is megjelent a minden részletre kiterjedő installációban. Ebből is látszik, a Fénybolygó tulajdonképpen olyan művészi összmunka eredménye, mely a Dorkandkozma köré szerveződött, méghozzá tudatosan, a helyhez illően kiválasztott művészekből.

A Fénybolygó bolygó volt a városban, univerzális egység a mesterséges dzsungelben. Sokszínűségével és teljességével városi elvágyodásunkat is tematizálta, hiszen életünk díszletei között életünkre és díszleteire, a városra reflektált. Az értelmező játék, melybe a Fénybolygó saját értelmezésén keresztül bevont minket, észrevétlenül saját szerepünket, és a város szerepét is az interpretáció célkeresztjébe tolta.

Kozma Péterek lazulnak a fénytérbútorokon nappal

Berkes Dóra és Kozma Péter nem elégszik meg önmagában a népszerűséggel és a kortárs művészi értékkel. A két elvárásnak egyszerre akarnak megfelelni, hogy a minőség és a mennyiség közötti, napjainkban sajnos általános átjárhatatlanságot megszűntessék.

A Fénybolygó amellett, hogy izgalmas szellemi kalandot kínált a szemlélőnek, játékos, könnyen hozzáférhető formában hozta el sokaknak a kortárs képzőművészetet. Aktuális kérdéseket válaszolt meg, és vetett föl továbbiakat, az utca emberét sem ijesztette el durvasággal, vagy valamiféle elitista absztrakcióval. Érzéki teljessége nem öncélú tobzódás, hanem a szellemet foglalkoztató halálosan komoly játék, amelynek bárki részévé válhatott. És ez, remélhetőleg jövőre is így lesz.

Major András