Hármasugrás a hipertérbe

Három olyan előadót mutatunk be a hétvégi Hyperspace előadói közül, akik nem kaptak eddig túlságosan nagy figyelmet. Bár mindhárman jártak már korábban hazánkban, itt az ideje, hogy a cseh Luccát, a portugál Wla Garciát és a német származású Robert Babiczot néhány gyorskérdéssel közelebb hozzuk a hazai partyzókhoz.

Dicabor, Sontec, Rob Acid: mindegyik alteregó ugyanazt a fáradhatatlanul intenzív művészembert takarja, aki kizárólag live acttel hajlandó fellépni. A mackós kinézetű, kissé szótlan Robert Babicz sugározza magából a nyugodtságot. Elsőként elektronikus zenei pályafutásának kezdetéről kérdeztük.

- 1990-ben, szóval most épp tizennyolc éve kezdtem a karrierem. Fiatal voltam, szerettem a zenét. Úgy volt, hogy kaptam az egyik barátomtól ajándékba egy hangszert, mégpedig egy 303-as dobgépet. Elkezdtem vele kísérletezgetni, aztán összedobtunk egy számot, amit elküldtem egy kiadónak, akik szinte azonnal pozitívan reagáltak.

Milyen zenéket hallgattál akkoriban?
- Akkoriban az acidhouse volt rám a legnagyobb hatással, megragadott az a kettőség, hogy minimalitása, de ugyanakkor tele van energiával is, úgy hangzott az egész, mint egy robbanás. Mostanában klasszikus dzsesszt és experimentális elektronikus zenét hallgatok, mint például Karlheinz Stockhausen.

A német színtérről igen izgalmas zenék jönnek, a minimal/elektró vonalat nézve...
- Tényleg? Mert én nem tudom.

Nem figyelsz oda az új trendekre és előadókra?
- Nos, az a helyzet, hogy szinte minden hétvégén fellépek, és igazából az előttem és utánam fellépő előadók szettjeit szoktam meghallgatni, így aztán nem is tudom, mi folyik a tánczenében manapság.

Egy kicsit különcnek és kívülállónak is tűnsz az esti line-up fellépőit végignézve. Te hogy látod?
- Lehet, hogy így van, de nem szoktam ezen gondolkodni, vagy foglalkozni vele. Csak csinálom a dolgom, magamat adom, és ennyi. Nem alkalmazok stylistot, se egyéb tanácsadót, hogy megmondják nekem, milyennek kéne lennem. A legfontosabb, hogy szívből csináljak mindent.

Mindenki tudja rólad, hogy kizárólag live actekkel lépsz fel.
- Így van, ennek pedig az az oka, hogy soha nem akartam más emberek zenéit játszani. Zenész akartam lenni, aki a saját zenéit adja elő. Van bőven ötletem az elkövetkezendő száz évre, miért lenne szükség másokéra?

Lenézed a dj-zést?
- Nem, nem, semmi bajom a vele, szerintem az is elég kreatív művészforma. Számomra tényleg az a fontos, hogy a saját elképzeléseimet valósíthassam meg, és ez óriási nagy különbség a két forma között.

Van valamilyen ars poeticád?
- Mint zenész és művész, szeretem az embereket egy hosszú utazásra vinni, épp ezért a mai este kicsit furcsa is számomra, hiszen mindössze negyven percet kell játszanom. Számomra ez majdnem semmi, általában két vagy három órás műsorral lépek fel.

A kisebb klubokat vagy a nagyobb partykat szereted jobban?
- Az előbbieket jobban szeretem, jobban át tudom adni magam a közönségnek. Ez a mostani inkább csak olyan, hogy beköszöntem Magyarországra, itt vagyok, jól vagyok, köszi!

Ezek után meg kell kérdeznem, elnézést előre is, de melyik volt ezidáig a legjobb fellépésed?
- Hát, tényleg bugyuta kérdés, hallottam már elégszer... Azt hiszem, eddig Grúziában, mégpedig annak fővárosában, Tbilisziben volt a leghangulatosabb buli. Az emberek nagyon nyitottak voltak, nem érdekelte őket, milyen stílusú zenét játszom, és sikerült elég hamar összhangba kerülni.

Állandó felszerelésekkel liveactezel?
- Nem, mindig kiegészíti egymást a hardver és a szoftver, de ez is változik. Nem szeretem az állandóságot, és mindig új utakat keresek önmagam kifejezéséhez.

Koncz Gábor

Robert Babicz: Dark Flower