Akropolisz a Ludwig Múzeumban

SZÍNHÁZ

Noha a bemutató október 18-ra datálható, a Bárka Színház falain belül, a kortárs művészeteket szárnyai alá vevő Ludwig Múzeumban most láthatjuk először a darabot.

Az Akropolisz nem is annyira színmű, mint inkább zene nélküli opera. Stanis³aw Wyspianski 1904-ben írta a darabot, a lengyel éjszaka ihletésében.

Nagyszombat éjszakáján, Krakkóban, életre kelnek a szobrok, angyalok és trójai hősök vegyülnek el a katedrális kőalakjai között, hogy saját létükkel is bizonyítsák: az élet körforgás, és a szakadatlan ismétlődés erősebb, mint a halál. A szüzsé szinte követeli a zenei megvalósítást, amely az Őszi Fesztiválra készül el Sáry László műhelyében. Két évvel ezelőtt Sáry nagy sikerű operát írt Genet Négerek című darabjából a Maladype számára, most ugyancsak számukra alkotja meg a Gesamtkunswerkbe egykor oly szerelmes, festőként is izgalmas Wyspiañski művének zenéjét. A bemutató érdekessége, hogy az előadásnak két rendezője van: a társulatvezető Balázs Zoltán és Zsótér Sándor. A színészek ekként két rendezővel dolgozhatnak egy darabban, a néző pedig két rendezői nézőpontot ismerhet meg ugyanabban az előadásban.

"1994-ben a Szolnoki Szigligeti Színházban megrendeztem Wyspiañski Novemberi éj című darabját. Akkor is nehéz volt megfejteni, de az ember az élete végéig keresi, hol a titok. Mindenképpen hagyott egy olyan érzést, hogy nem végeztünk vele.

Wyspiañski valószínűleg az utóbbi pár évszázad legmerészebb drámaírója. Festőként kezdte, de annyira megragadta képzeletét a wagneri opera, hogy ő is Gesamtkunstot akart létrehozni. Zenét szerezni azonban nem tudott, úgy döntött hát, hogy zene nélkül is megpróbál operát írni. És amikor egész Európában már kimerült a neoromantika és diadalmaskodik a naturalizmus, Wyspiañski verses drámákat, valójában operalibrettókat kezdett írni. Ez az alapanyag nagyszerű lehetőséget adott Sáry László számára, hogy az ugyancsak a Maladypével létrehozott Négerek méltó folytatásaként megalkothassa az Akropolisz zenéjét is. Az anyag azt követeli, hogy elég szabadság és bátorság legyen a résztvevőkben, és a Maladype szabadon gondolkodó társaság."
(Zsótér Sándor)

"Magyarországon nemigen van arra példa, hogy két művészember együttgondolkodjon, s ennek a közös gondolkodásnak egy munkában lenyomata is maradjon. Ilyen értelemben vállalkozásunk - ha sikerül - példaértékű is lehet. Zsótér Sanyival a főiskola óta tart a barátságunk. Természetesen más formai jegyekkel és hangsúlyokkal dolgozik, mint én, de a színházról mégiscsak hasonlóan gondolkodunk. Régóta szerettem volna, ha a Maladype, amely eddig rajtam kívül nem dolgozott más rendezővel, találkozik vele. Így a társulat két rendezővel dolgozhat egy darabban, a néző pedig két rendezői nézőpontot ismerhet meg ugyanabban az előadásban. Ez egyszerre jelent kockázatot és biztonságot is. Talán a színháznak ez is lehet egyfajta útja és jövője. Hiszek a környezetem hatóerejében és azokban az emberekben, akiknek a munkáját fontosnak tartom. Úgy látom, hogy csak az elmélyült és hosszútávú gondolkodásnak

Részletes szereposztás:
I. felvonás
1. angyal:Tompa Ádám
2. angyal: Bakos Éva
3. angyal: Horváth Kristóf
4. angyal: Dévai Balázs
Nő Ankwicz síremlékéről: Fátyol Hermina
Ámor Ankwicz síremlékéről Oláh Zoltán
Hölgy Skotnicki emlékművéről Fátyol Kamilla
Tempusz So³tik síremlékéről Kálid Artúr
Klió So³tik síremlékéről: Bakos Éva
Leány So³tik síremlékéről: Parti Nóra
W³odzimierz, vitéz: Tompa Ádám

II. felvonás
1. Őr: Bakos Éva
2. Őr: Horváth Kristóf
Apród: Oláh Zoltán
Hektór: Dévai Balázs
Párisz: Tompa Ádám
Heléna: Parti Nóra
Priamosz: Kálid Artúr
Hekubé: Fátyol Hermina
Polikszéna: Fátyol Kamilla
Andromakhé: Fátyol Kamilla
Kasszandra: Bakos Éva

III. felvonás
Izsák: Kálid Artúr
Rebeka: Bakos Éva
Ézsaú: Oláh Zoltán
Jákób: Horváth Kristóf
Lábán: Dévai Balázs
Lábán felesége: Parti Nóra
Rákhel: Fátyol Kamilla
Lea: Fátyol Hermina
Angyal: Tompa Ádám
Pásztorok: Parti Nóra, Fátyol Hermina, Fátyol Kamilla

IV. felvonás
Dávid király: Hámori Szabolcs m.v.
Éj angyalai: Kálid Artúr, Dévai Balázs, Horváth Kristóf, Oláh Zoltán, Tompa