Női arcok festményen: Csiszér Zsuzsi kiállítása

KIÁLLÍTÁS

Az utóbbi évtizedben egyre több festő tér vissza a festészet eredeti, Picasso és Malevics előtti céljához: a valóság ábrázolásához. Az arcok arcok, a habostorta pedig habostorta, és nem fehér maszat szürke háttérben. Fehér László, Birkás Ákos, Nyári István, Méhes Lóránt vagy Csernus - hogy csak a legnagyobbakat említsük -, kezdtek el mindenfélét festeni a valóságot a fotóhoz hasonló hűséggel adva vissza. A megszeppent kritikusok változatos címkékkel illették e tendenciát, nevezték naturalizmusnak, akadémikus fotórealizmusnak (Aknai Katalin), technorealizmusnak (Hornyik Sándor) és "retinának" szóló festészetnek (Sturcz János), utálták vagy támogatták, ám mindez nem mást jelentett, mint egy kompromittált (ld. reklám és a szocreál esztétikája) festői látásmód újjáéledését, immár korábbi negatív felhangjaitól mentesen. Ez főleg azok számára lehet jó hír, akik úgy érezték, az egész huszadik századi művészet cakkumpakk élvezhetetlen, mert örökösen konceptuális támogatásra szorul. Most máshogy van, éljen az érzékileg is élvezhető kép. Mindezt csupán azért említettük meg, mert a november 20-án egy olyan fiatal festőnő kiállítása nyílik a Várfok Galériában, aki szintén e tendenciához kapcsolható. Csiszér Zsuzsi 12" című sorozatának darabjai a hetvenes-nyolcvanas évek lemezborítóit idézik, a Zöldövezet-képek témája pedig a fű, a növény, a természet, amely olyan élethűen megfestve, hogy szinte megérinted. Nekem ők a nők! című, most nyíló új kiállításán a nőiséget igyekszik megragadni személyes ismerősök tekinteteinek, arcainak megfestésével. A december végéig látható kiállítást Németh Juci, az Anima Sound System egykori énekesnője nyitja meg hat órakor.

"A nőkről gondolkodtam.
Már nem popposan, pontosan.
Kortalanok, nem lányok. Nők. Halálig.
A portrék jellemábrázolások és üzenetek. Üzenet, hogy lássuk is egymást igazán, hogy lendülettel és érzelmekkel lépjünk fel a tisztelet megőrzése érdekében."