A Yeke, yeke volt az első olyan felvétel, amely annak ellenére, hogy afrikai, igazi nagy nemzetközi diszkósláger tudott lenni, ráadásul nem is akármilyen: több mint egymillió példány fogyott belőle, és sokáig tanyázott az európai slágerlisták élén. Előadója, a guineai születésű Mory Kanté ezzel a számmal egy olyan műfaji kategória születésénél bábáskodott, amely azóta a század leghihetetlenebb karrierjét futotta be - a világzenéénél. A Yeke, yeke húszéves évfordulója alkalmából Kanté most végigutazza a világot, fellépett már az idei Sziget Fesztivál világzenei színpadán (készítettünk is vele interjút!), és őszre Debrecent is beiktatta a jubileumi turné útvonalába.
Mory Kanté hazájának, Guinea-nek egyik leghíresebb griot-családjába született, ez Nyugat-Afrikában előkelő rangot jelent, hiszen a zenész/költő griot-k teremtenek kapcsolatot az istenekkel, a foglalkozás apáról fiúról öröklődik. Moryt Maliba küldték zenét tanulni, ahol megtanult bánni a tradicionális hangszerekkel, a korával (hasonló a hárfához) és a balafonnal (xilofonszerű hangszer). Maliban aztán ő is tagja lett a később legendássá váló Rail Bandnek, ahol többek között olyan muzsikusokkal játszhatott, mint az albínó mali Salif Keita. A következő lépcsőfok az elefántcsontparti Abidjan volt, majd következett Párizs, ahol megszületett az ismertséget és népszerűséget hozó Yeke, yeke. Hasonló sláger ugyan azóta sem született kezei között, legutóbbi albuma, a 2004-es Sabou akusztikus irányban rajzolja tovább a megkezdett zenei ívet.
Mory Kanté a Szigeten éppen a kora nevű húros hangszeren játszik