Róna-Tas András

Nép és nyelv - A magyarság kialakulása

Rokonság

Végül a fogalmak tisztázása érdekében szólnunk kell a rokonságról. "Rokon" szavunkat három különböző értelemben használjuk a magyar nyelvben. Az egyik szerint rokonok azok, akiknek közös őse van. Ezt a fajta rokonságot vérségi vagy genetikus rokonságnak is nevezik. A második használata e szónak a házasság révén szerzett rokonság. A sógorom is rokonom, de nincs közös ősünk.

Animáció: Rokonság

Végül átvitt értelemben rokonnak nevezzük azt is, ami csak hasonlít. Beszélhetünk lelki rokonságról, rokon gondolkodású emberekről, de rokon tájakról, rokon arckifejezésekről is. A nyelvrokonság esetében is sokszor keverednek ezek a szóhasználatok.

A tudomány abban az esetben beszél nyelvrokonságról, ha két vagy több nyelv egy közös ősi nyelvre vezethető vissza. Ez a nyelv alapvető rendszerére, nyelvtanára és legfontosabb szavaira, nyelvtani eszközeire vonatkozik, de természetesen nem minden elemére. Hogy két nyelvben hasonló jelenségek, szavak stb. vannak az semmit nem mond a nyelvek rokonságáról. Ahhoz, hogy ennek történeti bizonyító ereje legyen, szabályos megfelelésnek kell fennállnia. Szabályos megfelelésnek és nem hasonlóságnak.

A német fünf, az olasz cinque, az orosz pjaty ('öt') hangtörténeti szempontból szabályosan megfelelnek egymásnak, holott nem is hasonlítanak. Mindezek a szavak egy közös ősi indoeurópai penkve alakra mennek vissza, abból szabályosan levezethetők. Ugyanez az indoeurópai szó van meg a magyar péntek és pünkösd szavunkban. S ha valaki azt mondja, hogy mindez egy petákot sem ér, arra azt válaszolom, hogy a peták, egy régi öt krajcáros magyar pénz neve volt, és ez is ugyanarra az 'öt' jelentésű szóra megy vissza. Mégis, a német, az olasz és az orosz szó, együtt az indiai pancsa szóval rokon szavak, míg a magyar péntek és peták szláv, a pünkösd görög eredetű, az utóbbit a magyarban valószínűleg olasz papok honosították meg. A nyelvrokonítás tehát nem felületes hasonlóságokon, hanem éppen hogy szabályos különbségeken alapszik.

Himnusz
A magyar nép zivataros századaiból

Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A multat s jövendőt!

Ma divat kétségbe vonni a magyar nyelv finnugor eredetét. Nézzük hát meg a Himnusz szövegét!

30 szó, 24 finnugor-magyar, 3 török (bő, kar, bűn), 1 iráni (Isten). 1 latin (sors), 1 ismeretlen (víg).

Ha nagyobb szöveget vizsgálunk, akkor például Petőfi összes verseiben a szavak több mint 90%-a finnugor-magyar eredetű, míg a maradék török, szláv, latin, német, olasz és iráni. Egyébként Petőfi költészetének magyar voltát, sem nyelvét, sem a magyar kultúrához való kötődését nem befolyásolta az, hogy mind apja, mind anyja szlovák eredetű volt.