Sólyom László

Az alkotmány őrei

IX. Az alkotmánybíráskodás viszonya a politikához

Az AB a politikai rendszer egyik legfontosabb része. Láttuk, milyen kérdésekben mondja ki az utolsó szót, ad szabad utat vagy hiúsít meg politikai szándékokat. A látszat azonban nem csalhat meg minket. Nem az AB, hanem az alkotmány szab határt a politikának. Az AB mindent megtett, hogy tudatosítsa: a rendszerváltással megfordult a jog és a politika viszonya. A szocializmusban - mint más nem-alkotmányos rendszerekben is - a politika eszközként használta a jogot. Az alkotmányos rendszerben viszont bármely politikai törekvés csakis az alkotmány keretei között valósítható meg.

Hogyan tud szabad maradni az AB a napi politikától? Több módja van rá.

Az AB valódi védelmezője a politikába bonyolódás ellen az, hogy kizárólag szakmai érvek alapján dönt. A politikai kérdések eljogiasítása egyébként az alkotmánybíráskodás egyik praktikus értelme. Kiragadja a kérdést aktuális politikai összefüggéseiből. Nyelvileg és fogalmilag is a politikától idegen közegbe helyezi, s itt hozza meg azt a döntést, amelynek hatása túlnyúlik a konkrét ügyön. A politikus nem érti ezt a nyelvet - ezért van az, hogy az AB ítéleteit le kell fordítani számára. Az a nyelv viszont, amelyet az AB beszél, az alkotmányjog nemzetközi nyelve, mondhatnám latinja.

Azok a végső soron morális alapelvek, amelyeket az AB alkalmaz, nem tartoznak a politika hatáskörébe. Az emberi méltóság elve nem többségi döntés kérdése. (Ezért mondtam, hogy az alkotmány a törvényhozó hatalom felett áll.) S az elvek alkalmazásában is gyakran vannak olyan határkérdések, ahol reménytelen a konszenzus, s egy többségi döntésnek nem lenne morális ereje. Nem véletlen, hogy abortusz, eutanázia kérdésében végül az alkotmánybíróságoknak kell döntenie. Ekkor olyan elvi indokolásra van szükség, amelyet a parlamenti többség a törvényhozás természetéből következően nem képes nyújtani.

A napi gyakorlatban pedig megteheti az AB, hogy kifejezetten elmenekül a politika közeléből.

Végül is a bíróság maga mondja meg, mivel hajlandó foglalkozni. A klasszikus eszköz Amerikából származik: ez a politikai kérdés (political question) doktrínája. Ami a LB szerint nem a bíróságra, hanem más hatalmi ágra tartozik, az politikai kérdés, aminek elbírálására nincs a bíróságnak hatásköre. De hogy mi minősül ilyen kérdésnek, azt maga mondja meg, s az erre kinyilvánított általános ismérveket mindig áthágta a LB, ha valamivel jobbnak látta nem foglalkozni. A magyar AB is mindig megtalálta a megfelelő formulát, ha valamiben nem akart dönteni.