Sólyom László

Az alkotmány őrei

VIII. "Negatív törvényhozásból" pozitív bírósági jogalkotás

Az, hogy az AB a konkrét ügy eldöntése mellett általában is megfogalmazta a döntés elvi alapjait, gyakorlatilag arra vezetett, hogy a törvények megsemmisítését, a negatív törvényhozást háttérbe szorította az AB pozitív jogalkotó szerepe. Az AB ítéletei, s a benne foglalt általános tételek ugyanis mindenkire kötelezőek.

Az AB ítéleteiben általános, alapelv szintű szabályokról van szó, amelyek a politikai törvényhozás keretéül szolgálnak. Jó példa erre a személyi szám-határozat, melynek minden elvi megállapítása bekerült később az adatvédelmi törvénybe. (Pl. hogy alkotmányellenes a személyes adatok "készletre gyűjtése", továbbá a korlátozás nélkül használható, általános és egységes személyazonosító jel, azaz a személyi szám. Ezeken felül az ítélethez köthető a célhoz-kötöttség alapelve, az érintett jogának kimondása a saját adataihoz való hozzáférésre, illetve az a megállapítás, hogy szükség van egy független adatvédelmi biztos intézményére.)

Hasonló eset, hogy a közoktatási törvény szó szerint megismétli az AB tételeit az állami iskolák semlegességéről, az egyházi iskolák jogállásáról. Még egy példa: a híres környezetvédelmi non-derogation elv: a természetvédelem jogszabályban biztosított szintje nem csökkenthető. A védelem szintjének csökkentéséhez annak elkerülhetetlen szükségességét kell bizonyítania a törvényhozónak vagy kormánynak.

Video: Környezetvédők a Zengő lábánál

De megállapított az AB új, az alkotmányban nem szereplő alapvető alkotmányos jogokat is. Ilyen például a vérségi származás kiderítéséhez való jog.

Ha lehetett, az AB nem semmisítette meg a törvényt, hanem előírta, milyen értelmezése alkotmányos, s így közvetlenül a jogalkalmazóhoz szólt. Egyre gyakrabban alkalmazta az alkotmányellenes mulasztás megállapítását, akkor is, ha volt ugyan törvény, de nem nyújtott teljes védelmet egy alkotmányos jognak. Ennek a technikának kettős haszna volt: egyrészt elkerülte az éles konfliktust az Országgyűléssel, hiszen nem semmisítette meg annak jogalkotását; másrészt viszont a mulasztási határozatban részletesen meghatározta, hogyan lehet, azaz kell, pótolni a mulasztást. A parlament pedig készségesen követte ezeket az iránymutatásokat.

Az amerikai irodalom a magyar Alkotmánybírósággal kapcsolatban alkotmányos alkudozásról (constitutional bargaining) beszél. Voltaképpen igaza van. Számos törvény ismétlődően megjárta az AB-ot; a törvényhozó mindig igazított rajta az AB követelményei szerint, míg végül kialakult egy olyan állapot, amely alkotmányosan már elfogadható volt, és a törvényhozó eredeti céljától sem állt túl messze. Ez történt a kárpótlási törvényekkel vagy a Bokros-csomag egyes darabjaival is. Vannak persze alapkérdések, amelyekben nincs alku. A szólásszabadság védelméből például nem engedett az AB a parlamentnek a gyűlöletbeszéd büntethetőségét kiterjeszteni szándékozó próbálkozásaival szemben.