IV. A ló statikus rendszere - anatómiai áttekintés
Ahhoz, hogy a ló mozgását tanulmányozhassuk, meg kell ismernünk mozgásszerveinek statikáját és dinamikáját. Az ember és ló testét összehasonlítva feltűnő különbözőségeket találunk. A páratlan ujjú patás állat, amelynek csak egy ujja, a középső, harmadik ujj fejlődött ki, az ujjhegyén áll. A három ujjperc megtalálható, az utolsó a patacsont, azt követi a pártacsont, majd a csüdcsont. Az ittlévő ízületet csüdízületnek nevezzük. A lábközépcsontok hosszúak, egy fő és egy külső és belső csökevényes lábközépcsont fejlődött ki, amelyeket kapocscsontnak nevezünk. Az ember csuklójának illetve bokájának megfelelő lábtő- és csánk- vagy bokaízület magasabbra került.
Animáció: Az ember és a ló testének összehasonlítása
Az alkarcsontok a mellső végtagon redukálódtak. A könyökcsont és az orsócsont összenő. A hátulsó végtagon egy erős nagy sípcsont és egy kis szárkapocscsont található, amely a nevét onnan kapta, hogy a római korban a tógát ezzel kapcsolták össze. A térd és a könyök is a törzshöz közel található. A mellső végtagon az alkarcsontok és a lábközépcsontok egy oszlopot képeznek, e fölött előrefele irányul a karcsont szöget bezárva az alkarcsontokkal, és ugyancsak hátrafelé nyíló szöget a lapockával. Ugyanígy a combcsont a medencecsonttal. A vállízületnél nem találunk kulcscsontot, mely a törzshöz rögzítené a mellső végtagot. A ló hosszú háttal rendelkezik, hátcsigolyáinak száma 18, ágyékcsigolyáinak száma 6, egyes lovaknak, például az arab lovaknak csak 5. A csontok, különösen a lábközép- és az ujjperccsontok rendkívül nagy szilárdságúak, több száz kilogrammos nyomásnak is ellenállnak.