Nagy fül, nagy kéz, kevés gól

A Manchester Unitednél éveken keresztül keresték azt a kapust, aki méltó utódja lehet a legendás dán hálóőrnek, Peter Schmeichelnek, és megoldásként már 1999-ben felmerült a holland portás, Edwin van der Sar szerződtetése. A németalföldi játékos végül valóban az Old Traffordon kötött ki, de csak hat évvel később, és teljesítménye alapján elmondható: a manchesteriek bánhatják, hogy nem korábban csaptak le rá.

Van der Sar 1970. október 19-én látta meg a napvilágot az Amszterdamhoz közeli Voorhoutban, és már nagyon fiatalon látszott, hogy sokkal magasabb termetű, mint iskolatársai. A suliban szerették is volna elcsábítani a kosárlabda-csapatba, azonban Edwin inkább a labdarúgáshoz vonzódott.

A helyi amatőrcsapat, a Foreholte örömmel is fogadta a hórihorgas fiút, és a tréner rögtön a kapuba állította. Ez a döntés jónak bizonyult, hiszen Van der Sar már fiatalon bizonyította, hogy remek reflexekkel rendelkezik. Nem sokkal később már egy másik amatőrcsapatban, a Noorwijkben igyekezett hárítani a csatárok lövéseit, de eközben tanulmányait sem hanyagolta el, egy kereskedelmi szakközépiskolába járt, hiszen akkor még nem tudhatta, hogy sikerül-e neki a nagy áttörés, és valóban profi labdarúgó lesz-e belőle.

A szerencse azonban mellé szegődött, hiszen a Noordwijk edzője, Ruud Brring közeli jó barátja volt az Ajax Amsterdam utánpótlásánál dolgozó szakembernek, Louis van Gaalnak, és figyelmébe ajánlotta a jó képességekkel megáldott portást. Van Gaal személyesen ment el, hogy megnézze Van der Sart, és azonnal úgy döntött: ennek a fiúnak az Ajaxban van a helye. A gondolatot tett követte, és Edwin 20 esztendősen, 1990-ben profi szerződést írt alá az amszterdami gárdához. Ezzel egy időben iskolai tanulmányait is befejezte, vagyis életét a labdarúgásra tette fel.

Pedig akkoriban egyáltalán nem lehetett biztos abban, hogy egyáltalán védhet-e majd az Ajaxban, hiszen a klub kapusa, Stanley Menzo a válogatott keretnek is tagja volt. Az amszterdami csapat az előző évben bajnoki címet szerzett, és az 1990-91-es szezonban is harcban volt az aranyéremért. Van der Sar a kispadról figyelhette végig a mérkőzéseket, ám kilenc fordulóval a zárás előtt Menzo megsérült, és így április 23-án, a Sparta Rotterdam ellen a fiatal hálóőr bemutatkozhatott a holland élvonalban. A debütálás nem sikerült rosszul, így egészen a szezon végéig Van der Sar védte a csapat kapuját, kilenc meccsen mindössze két gólt kapva!

Teljesítményével azonban nem tudta meggyőzni a klub vezetőit, hiszen a következő szezonban továbbra is Menzo volt az első számú kapus, és Van der Sar egyetlen találkozón sem védett. Ennek ellenére a korosztályos válogatottaknál felfigyeltek rá: a junior-válogatottban három alkalommal lépett pályára, és tagja volt az olimpiai csapatnak is, amely azonban nem tudott kijutni a barcelonai ötkarikás játékokra.