Nagy fül, nagy kéz, kevés gól

A Manchester Unitednél éveken keresztül keresték azt a kapust, aki méltó utódja lehet a legendás dán hálóőrnek, Peter Schmeichelnek, és megoldásként már 1999-ben felmerült a holland portás, Edwin van der Sar szerződtetése. A németalföldi játékos végül valóban az Old Traffordon kötött ki, de csak hat évvel később, és teljesítménye alapján elmondható: a manchesteriek bánhatják, hogy nem korábban csaptak le rá.

Menzo azonban egyre több hibát vétett, és a sorra beszedett potyagólok mind Van der Sar esélyeit növelték. A fordulópont végül 1993. március 3-án következett be, amikor is az UEFA-kupa negyeddöntőjében az Ajax a francia AJ Auxerre ellen lépett pályára, és a franciaországi visszavágón Menzo bakijainak következtében 4-2-es vereséget szenvedett, és ezzel kiesett a sorozatból.

A vereség azonban nem csak emiatt volt fájó: egyben azt is jelentette, hogy véget ért az Ajax 18 mérkőzésen keresztül tartó európai veretlenségi sorozata. Az időközben vezetőedzővé előlépett Van Gaal nem tétovázott: a következő bajnokin már nem Menzo, hanem Van der Sar állt a kapuban, akit innentől kezdve már nem lehetett kiszorítani, és ha bajnoki címnek nem is, de kupagyőzelemnek örülhetett a szezon végén.

Az 1993-94-es bajnokságban pedig az aranyérem megszerzése is sikerült, nem kis részben Van der Sarnak is köszönhetően, aki remek formában védte végig a szezont, nem véletlenül választották a bajnokság legjobb kapusának. A nagyválogatott keretébe is rendszeresen meghívót kapott, és az amerikai világbajnokságra is kiutazhatott a csapattal, pedig azt megelőzően egyetlenegyszer sem húzhatta fel a címeres mezt. Erre a World Cupon sem volt lehetősége, hiszen az első számú portásnak - akkor még - Ed de Goey számított. De már nem sokáig...

A következő idény ugyanis úgy került be az Ajax történetébe, mint minden idők egyik legsikeresebb szezonja. A bajnokságban egyszer sem talált legyőzőre a gárda, és mindössze 28 gólt kapott a 34 találkozón. A Bajnokok Ligájában is ellenállhatatlan volt Van Gaal fiatal együttese, hiszen abban a sorozatban sem kapott ki: a 11 összecsapáson Van der Sarnak mindössze négy alkalommal kellett maga mögül kivennie a labdát a hálóból.

A klub minden létező trófeát besöpört, hiszen a Holland Kupa is az övé lett. Ilyen előzmények után Guus Hiddink, a holland válogatott szövetségi kapitánya nem hagyhatta ki az ismét az év kapusának megválasztott Van der Sart az Oranjéből, és az Ajax portása így 1995 júniusában, Fehéroroszország ellen debütált a nemzeti tizenegyben. Minden bizonnyal jobb bemutatkozást képzelt el magának, hiszen a fehéroroszok hatalmas meglepetésre 1-0-ra legyőzték a hollandokat, és Szergej Geraszimec találatát bizony Van der Sar hibája előzte meg: a kapus rosszul futott ki kapujából.

Egyetlen rossz mozdulat azonban nem változtatta meg Hiddink azon véleményét, hogy Edwin számít az első számú holland kapusnak, és kitartott mellette. A bizalomnak meg is lett az eredménye: a hátralévő két Eb-selejtezőn egyetlen gólt sem kapott az Oranje, mint ahogyan az írek sem tudták bevenni Van der Sar kapuját a pótselejtezőn.