A supergai tragédia (1949)
1949. május 4-én a Torino FC a Benfica ellen játszott Lisszabonban egy gálameccset, a portugálok középpályását, Francisco Ferreirát búcsúztatták a találkozón. A mérkőzésről hazafele, a leszálláshoz készülődve lezuhant a G212-es repülőgép a Superga-hegynél, egyenesen a helyi bazilika lábához. A gépen tartózkodó 31 ember azonnal meghalt, közte a csapat magyar légiósa, Schubert Gyula és Egri-Erbstein Ernő technikai vezető is. A csapatból egyedül Suro Toma maradt életben, miután sérülés miatt nem utazott el Lisszabonba. Az Olasz Labdarúgó Szövetség bajnoknak kiáltotta ki a Torino csapatát, amely a hátralévő meccsekre az ifistákkal állt ki. Az akkori torinói együttes erejéről mindent elmond, hogy 1947-ben, a Puskás Ferenccel felálló magyar válogatottat 3-2-re legyőzte az olasz válogatott, amelynek kezdőcsapatából tízen torinóiak voltak.
A torinói csapat tragédiája:
A Manchester United tragédiája (1958)
Az 1957-ben a BEK elődöntőjéig jutott Manchester United labdarúgócsapata egy évvel később a végső győzelemért indult harcba a sorozatban. Február 6-án a Crvena zvezdát búcsúztatták az angolok a negyeddöntőben, majd a British European Airwaves járatával indultak Angliába, ám Münchenben megálltak üzemanyagot felvenni.
A Manchester Unitedet szállító gép az ütközés után
A rossz időjárási viszonyok miatt azonban kétszer is hiába próbált felszállni a repülő, majd a harmadik próbálkozásnál a pilóta elveszítette az uralmát a gép felett, amely körülbelül 200 km/h-s sebességgel egy házba csapódott. Összesen 23-an veszítették életüket, köztük nyolc játékos és a magyar származású Miklós Béla utazási ügynök. A túlélők között volt Bobby Charlton, aki azóta a klub nagykövete lett.
Az amerikai műkorcsolyázók tragédiája (1961)
Az Egyesült Államok műkorcsolya-válogatottja 1961-ben New Yorkból Prágába tartott a világbajnokságra brüsszeli átszállással. A Boeing 707-es gép addig nem mutatott semmilyen problémát, amíg Belgiumba nem értek, ám mivel nem volt szabad leszállópálya, köröznie kellett a brüsszeli repülőtér felett. Szemtanúk szerint a gép egyszer csak elkezdett zuhanni, majd Berg falutól nem messze a földbe csapódott. Mind a 72, fedélzeten lévő ember meghalt, köztük a 18 amerikai műkorcsolyázóval, és annak 16 családtagjával, edzőkkel és bírókkal. Életét vesztette többek között a kilencszeres amerikai bajnok Maribel Vinson-Owen is a két lányával együtt.
A müncheni "terrorolimpia" (1972)
A náci rémtettek után a békesség olimpiájaként szerették volna megrendezni a játékokat Münchenben, ehelyett minden idők legborzasztóbb olimpiája lett belőle. Szeptember 5-én, hajnali 4 órakor a Fekete szeptember nevezetű palesztin terrorszervezet nyolc tagja, kihasználva a lazább biztonsági intézkedéseket, az olimpiai faluban betört az izraeliek szállására, egy birkózóedző és egy súlyemelő szembeszállt velük, őket megölték, a többieket pedig túszul ejtették. A gépfegyverekkel felszerelt palesztinok a több mint 200, izraeli börtönben lévő társuk szabadon engedését követelték. Az izraeliek elutasították a követelést, majd a német rendőrségnek felajánlották, hogy az izraeli különleges terrorelhárító szervezet kiszabadítja majd a túszokat, ám a németek egyedül szerették volna megoldani a problémát.
A müncheni olimpiáról készült Steven Spielberg-film trailere:
Ők azonban nem voltak felkészülve ilyen helyzetekre, ráadásul a televíziók és a rádiók élőben közvetítették az eseményeket, a terroristák így a német rendőrség szinte minden lépéséről értesültek. A palesztinok előbb 9, majd 12, végül 17 óráig adtak határidőt, hogy kiengedjék honfitársaikat a börtönből, de miután nem tettek eleget a kérésüknek, úgy döntöttek, hogy túszaikkal együtt Kairóba repülnek. Helikopterekkel szállították őket a fürstenfeldi repülőtérre, ott csapott le rájuk a német rendőrség, ám a jelentések szerint csupán öt, mesterlövészi kiképzést nem kapott rendőr került tűzharcba a terroristákkal, miután a müncheni rendőrség korábban úgy értesült, hogy nem nyolc, hanem csupán öt túszejtő van. A 45 percig tartó lövöldözés akkor ért véget, amikor megérkeztek a két órával korábban, Münchenből hívott, de a nagy forgalomban elakadt páncélozott járművek. Ekkor a terroristák látták, hogy nincs esélyük, ezért a jelentések szerint lelőtték, és kézigránátot dobtak a maradék kilenc túszra. A tűzharcban meghalt egy német rendőr és öt terrorista, az életben maradt két palesztin túszejtőt pedig később kivégezték. Az események után nem szakították félbe a müncheni olimpiát.
A Heysel-tragédia (1985)
A futballtörténelem talán leghíresebb tragédiája 1985. május 29-én történt. A világ akkori két legjobb csapata, a Liverpool és a Michel Platinivel felálló Juventus vívta a BEK-döntőt a brüsszeli Heysel-stadionban, amely 1930-ban épült, és utólag kiderült, hogy teljesen alkalmatlan volt egy ilyen volumenű esemény megrendezésére. Egyedül a liverpooli ügyvezető igazgató, Peter Robinson kardoskodott az európai szövetségnél (UEFA), hogy jelöljenek ki más helyszínt, miután a 60 ezer néző befogadására alkalmas stadion több helyen is omladozott. A gyenge biztonsági ellenőrzés miatt ráadásul több, jeggyel nem rendelkező szurkoló is bejutott a meccsre. A Juventus és a Liverpool drukkereit mindössze egy kerítés és néhány rendőr választotta el egymástól, így semmi nem akadályozta meg őket abban, hogy még a meccs kezdése előtt petárdákat, és az omladozó stadion darabkáit elkezdjék átdobálni az ellenfél szektorába.
A Heysel-stadionban történtek csak erős idegzetűeknek:
A Liverpool szurkolói megelégelték a dobálózást, áttörték a drótkerítést, és megtámadták a Juventus szurkolóit, akik menekülni kezdtek, nekipréselődtek a támfalnak, megpróbáltak átmászni rajta, az azonban nem bírta el a hatalmas nyomást, és ledőlt. Összesen 39 ember (32 olasz, 4 belga, 2 francia és egy ír drukker) meghalt, több mint hatszázan megsérültek. A halottakat a kidőlt vaskerítéseken vitték ki a stadionból, és szurkolói zászlókkal takarták le őket. A rendbontás még további két órán át tartott, hiszen a Juventus egy másik szektorban lévő szurkolói megtámadták az angolokat, de a rendőröknek végül sikerült megfékezniük a drukkereket. A meccset végül lejátszották, a Juventus 1-0-ra győzött Platini büntetőjével, a játékosok a gyepen önfeledten ünnepeltek, így valószínűleg nem tudták, hogy nem sokkal előtte a sporttörténelem egyik legnagyobb katasztrófája történt.
BEK-döntő a Heysel-stadionban
A suriname-i focitragédia (1989)
A holland labdarúgó-bajnokságban szerepelt, suriname-i származású futballisták 1989. június 7-én egy bemutató mérkőzést játszottak Suriname fővárosában, Paramaribóban. A találkozóról visszafelé azonban lezuhant a repülőgépük, 16-an meghaltak. Klubja nem engedte el a meccsre többek között Ruud Gullitot, Frank Rijkaardot és Aron Wintert sem, így ők megúszták a szerencsétlenséget.
A ghánai focitragédia (2001)
Az afrikai labdarúgás egyik legnagyobb tragédiája Ghánában, 2001. május 9-én történt, a Hearts of Oak és az Asanta Kotoko csapatainak mérkőzésén. Az Asante huligánjai székeket dobáltak az ellenfél táborába, mire a rendőrök könnygázt kezdtek el fújni a szurkolókra, akik megpróbáltak elmenekülni előle, de a kapuk zárva voltak, a rendőrök ennek ellenére ugyanúgy fújták rájuk a gázt. A drukkerek agyontaposták egymást, összesen 126-an haltak meg. A hivatalos jelentések szerint nem a rendőri túlkapás, hanem a szurkolói huliganizmus miatt történt a tragédia.
Repülőgép-szerencsétlenségek, amelyek sportolók halálát követelték 1961. április: a chilei élvonalbeli Green Cross labdarúgócsapat Santiagóból Osornóba tartva járt szerencsétlenül, 24-en haltak meg. |