"Még egyszer nem akarok úgy nekifutni egy versenynek, ahogy 2015 őszén a glasgow-i világbajnokságnak, amikor félig-meddig sem voltam biztos a dolgomban" – nyilatkozta Berki Krisztián a Telekom Sporthír Szolgálat munkatársának.
"Két éve, a Kínában megrendezett világbajnokság előtt kétszázból 198 gyakorlatomat tudtam az edzéseken hiba nélkül befejezni, egy évvel később, az olimpiai kvalifikációs világbajnokság előtt ugyanez ötször vagy hatszor, ha sikerült.
Borítékolható volt a fiaskó, de nem adtam fel. Mindennek az volt az oka, hogy a vállamban az egyik izom egyszer csak felmondta a szolgálatot.
Ráadásul éppen az, amire a gyakorlat közben a legnagyobb szükségem lett volna. Erősen vissza kellett fogni magamat, úgy-ahogy rendbe jöttem, de így is a szerencsére, vagy inkább az égből érkező csodára kellett bíznom magamat. Először vállaltam ilyen kockázatot. Sajnálom, hogy Kovács Istvánnak, a mesteremnek az október 30-i döntő napján nem tudtam éremszerzéssel és olimpiai kvótával alkalomhoz illő születésnapi ajándékot átnyújtani" – ismerte el a 31 éves sportoló.
Úgy gondolja, hogy a fénykorára emlékeztető gyakorlatokkal továbbra is az élvonalban maradhat, a csúcsformát pedig az önbizalmát és a tekintélyét helyreállító felhozó versenyekkel kell megközelítenie.
"Hétfőtől péntekig minden délelőtt a Tornacsarnokban gyakorolok, délutánonként viszont
célirányosan erősítek, és gyógytornára járok.
És ez mostantól mindig így fog menni. Harminc felett, operáció után, új tervek megvalósítása előtt csak ezt az utat járhatom. Ennek a menetrendnek a betartása vezethet oda, hogy szeptemberben a szerenkénti bajnokságon, aztán a zágrábi és az annál is nagyobb kihívást jelentő szombathelyi Világkupa-versenyeken elérjek oda, amit már igazi tornának lehet nevezni" – folytatta a háromszoros világ- és hatszoros Európa-bajnok, londoni olimpiai aranyérmes tornász.
Az idei Európa-bajnokságon a lólengés döntőjében egy 32 éves, alig ismert örmény lovas specialista vehette át az aranyérmet, akit egy egészséges és jó formának örvendő Berki Krisztián könnyedén leiskolázhatott volna.
"Talán éppen az örmény »kolléga« győzelme után tudatosult bennem, hogy nem a visszavonulás, hanem a visszatérés gondolatával kell foglalkoznom. A szó szoros értelmében a vállamra nehezedik a kihívás teljes súlya, ha az bírja a terhelést, és az izmaimat sikerül jól felspannolnom, akkor nemcsak a jövő évi versenyévadot, hanem a 2020-as tokiói olimpiai szereplésemet is betervezhetem" – hangsúlyozta Berki Krisztián, akit a balsiker sem távolított el Kovács Istvántól, ahogy a mestert sem edzői pályafutása legmagasabbra jutó tanítványától.