A női autóversenyzőkkel kapcsolatban a közvélemény tele van előítéletekkel. Sokkal többel, mint bármilyen más sportág női indulóival szemben.
Ha egy nőt látnak a versenyautóban, amögött általában marketingfogást sejtenek.
Tény ugyan, hogy a gömbölyded csípőkre tolt versenyruha és a szűk tűzálló aláöltözet jól működő reklámfelületnek tűnik, ám sokszor több van ezekben a lányokban, mint az első ránézésre látszik.
Celebek is versenyeztek
A Lotus Ladies Cup elnevezésű sorozatot kifejezetten női kategóriaként hozták létre Magyarországon 2011-ben. Frank Tamás és Bende Adrienn szervezésében eleinte közismert nők – Ördög Nóra, Kiss Ramóna, Marenec Fruzsina, Kapócs Zsóka – vezették a Lotus Elise-eket, később komoly márkakupává nőtte ki magát a kezdeményezés. 2013-ban és 2014 első felében már profi külföldi versenyzők is részt vettek a mezőnyben, a versenyeket pedig már nemcsak hazai pályákon, hanem olyan legendás helyszíneken rendezték meg, mint Spa vagy a RedBull Ring. A sportágat általánosságban sújtó anyagi nehézségek és különböző vitás jogi kérdések miatt azonban az utolsó bajnoki szezon 2014-ben félbeszakadt.A legsikeresebb magyar női autóversenyző, Bús Edina tíz év után szállt ki a sportágból. 19 évesen kezdte a versenyzést, de nem azért, mert mindig is arról álmodott, hogy versenyautót vezet, hanem mert a testvérei is ezt csinálták, így kapott kedvet a dologhoz.
Sajnos nem tudom azt mondani, hogy én már gyerekkoromban is autókkal játszottam, mert jobban szerettem a babákat.
De két fiútestvérem van, akik valahogy belecsöppentek ebbe a világba, és amikor ők abbahagyták a versenyzést, én folytattam. Az tény, hogy mindig is szerettem a sebességet, az autókat, hamar megszereztem a jogosítványt is, ilyen szempontból kicsit fiúsabb beállítottságú vagyok.”
Edina 2006 óta rengeteg márkakupában és sorozatban megfordult, Magyarországon és külföldön egyaránt. Tapasztalata szerint máshogyan kezelik a női autóversenyzőket itthon és külföldön.
„Amikor elkezdtem az egészet, Magyarországon még csak 2-3 nő versenyzett, megmosolyogták őket, és egyáltalán nem számoltak velük komolyan.
Csak akkor kezdték ellenfélnek tekinteni a női versenyzőket, amikor voltak eredményeik.
Külföldön ezzel szemben sokkal természetesebbnek veszik, hogy egy nő ül a versenyautóban” – mondta.
Az eltérő hozzáállás ellenére azonban sem Magyarországon, sem külföldön nem érte soha negatív megkülönböztetés a neme miatt.
Sem beszólást nem kaptam, sem konfliktusom nem volt amiatt, hogy nő vagyok.
Igazából nem is szegte volna kedvemet az ilyesmi, de tényleg nem találkoztam ilyen hozzáállással. Habár kezdőként volt olyan, hogy más versenyzők lekiabálták a fejemet, amiért belementem veszélyes szituációkba, de ilyen fejmosást minden újonc megkapott volna, legyen szó nőről vagy férfiról” – emlékszik vissza.
Elmondása szerint ő sem használta soha semmilyen előnyszerzésre a női bájait, mert – mint mondja – egyrészt nem is tudta volna mire és hogyan, másrészt nem is próbálkozott az ilyesmivel. „A pályán, a rajtrácson mindenki versenyző, nem hiszem, hogy bármit is elértem volna vele, ha bedobom magam” – vallja Edina.
A Lotus Ladies Cup kétszeres bajnoka szerint azonban nem véletlen, hogy nem nagyon találni női autóversenyzőt a topkategóriák közelében. „Magamból kiindulva mondom, és így mondhatom is, hogy a versenyzést tekintve mi, nők egyszerűen nem vagyunk annyira elhivatottak, mint a férfiak. Ők ezt csinálják gyerekkoruktól kezdve, és mindent képesek feladni azért, hogy elérjék a céljukat. A nők pedig egy idő után elkezdenek mérlegelni, és legtöbbször más dolgokat helyeznek a versenyzés elé a rangsorban: a magánéletet, a családot. Vannak persze kiváló női autóversenyzők, akik nagyon magas szinten űzik ezt a sportot, de az ő esetükben általánosságban elmondható, hogy autóversenyző-dinasztiából származnak, belenőttek ebbe a világba. Többségünk viszont máshogy van kódolva.”
És mindez a saját életére is igaz. Tíz év után Edina úgy döntött, visszatér a civil foglalkozásához, és felhagy az autóversenyzéssel.
„Volt két nem túl sikeres évem a Seat Leon EuroCupban, és azután be kellett látnom, hogy ennyi volt, nincs már több ebben a történetben. Ezt nagyon nehéz volt felismerni és kimondani, de az az igazság, hogy elment a kedvem. A kevés tesztlehetőség miatt nem ismertem igazán a pályákat, és nem tudtam bizonyítani. Egyre kisebb volt a motivációm, sok volt a technikai probléma is. Igen, hiányzott belőlem az az elképesztő elszántság, ami a férfi autóversenyzőkben megvan. Úgy voltam vele, hogy most vagy tartok egy hosszabb szünetet, vagy szépen lezárom ezt a tíz évet. És mivel más lett a fontos az életemben, mást helyeztem előtérbe, úgy döntöttem, hogy inkább befejezem. Szeretnék családot, szeretnék nyugodt otthont teremteni magamnak, ebbe a képbe pedig az autóversenyzés – bármennyire is szeretem, és bármennyire is hiányozni fog – már nem fér bele.”
Nők a volán mögött
Vannak természetesen a női versenyzők között is olyanok, akik eltántoríthatatlanul küzdöttek és küzdenek céljaik – és a bajnoki címek – eléréséért. Michèle Moutont például hajszál választotta el attól, hogy 1982-ben megnyerje a rally-világbajnokságot. Néhány nappal az apja halála után hibátlanul vezette a B osztályos Audi Quattrót, és ha nem jön közbe egy műszaki hiba, akkor viszi a bajnoki címet. Le Mans-ban is győzni tudott. Lyn St. James pedig egyike annak a kevés nőnek, aki részt vehetett az Indy 500-on. Kétszer megnyerte a 24 órás daytonai versenyt, és kétszer is teljesítette a Le Mans-i 24 órás távot. Aztán ott van Jutta Kleinschmidt, aki 2001-ben megnyerte a Dakart egy Mitsubishivel, valamint Sabine Schmitz, akit a pálya királynőjének is neveznek, ő kétszer nyert a nürburgringi 24 óráson.A majdnem négy teljes szezont megélt Lotus Ladies Cup ötletgazdája és versenyzője, Bende Adrienn szerint a női autóversenyzésnek és női versenyzőknek pontosan az előítéletek miatt van szükségük külön marketingre. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy van valódi teljesítmény az autóban ülő hölgyek mögött.
„Amikor elkezdtük ezt az egyedülálló sorozatot, természetesen figyelnünk kellett arra, hogy minél többekhez eljusson a híre. Nem titok, hogy épp emiatt
az első évadban sokan voltak a versenyzők között közismert lányok, celebek, mert az volt a célunk, hogy mindenhol ott legyünk.
Meg is jött a kedvük a pilótáknak, a harmadik szezonban már a mezőny felét profi külföldi versenyzők alkották, akik közül biztosan állíthatom, sokan a férfiakkal is fel tudták volna venni a versenyt.”
Adrienn egyetért Bús Edinával, szerinte is nagy eséllyel félbeszakíthatja egy női versenyző karrierjét a családalapítás, gyereknevelés. A társadalmi elvárások és az ösztönök mellett – korábbi vetélytársához hasonlóan – ő is a kitartás hiányában látja az okát annak, hogy kevés női versenyző van a csúcskategóriák közelében.
Bennünk, nőkben valahogy nincs meg az a mindent elsöprő elszántság, mint a férfiakban”
– mondja Bende Adrienn.
Boda-Ujlaky Judit sportpszichológus szerint összetett oka van annak, hogy csak kevés nőt találunk az autóversenyzők között. Az autóversenyzésbe általában fiatalon kerülnek be a sportolók, amikor még kiforratlan az identitásuk, ezért könnyebben fordulnak a társadalom által előírt szerepekhez, és sokkal jobban ragaszkodnak a nemi sztereotípiákhoz is, mint a felnőttek. Emellett hormonális, személyiségbeli különbségekre, valamint a társadalmi megkülönböztetésekre is visszavezethető a jelenség, de köze van hozzá a kultúrák közötti eltérésnek is.
„Az úgynevezett szenzoros élménykeresés sokkal jellemzőbb a férfiakra, mint a nőkre. Ez azt jelenti, hogy új és változatos impulzusokat keres, sokféle ingerre vágyik, és ezt az igényét az autóversenyzés megfelelően kielégíti. A férfiak magasabb tesztoszteronszintje eleve a kockázatvállalóbb viselkedésformák felé tereli őket. A nők pedig nemcsak máshogy vannak kódolva, de tőlük még a társadalom is mást vár, mint hogy féktelenül száguldozzanak a versenypályákon” – magyarázza Boda-Ujlaky Judit.
A szakember úgy látja, hogy mindaz, ami például Bús Edina döntésében közrejátszott, általánosnak mondható: „A biztonságra törekvés erősebb a női nemnél, mint a férfiaknál, ezért fordulhat elő, hogy a nők egy idő után elfordulnak a sebességtől, és inkább a nyugalmas családi életet választják.”
Ugyanakkor fontosnak tartja megemlíteni azt is, hogy a kulturális hagyományoktól is függ, hogy hol mennyi női versenyzőt találunk. A NASCAR-ban például sokkal több nőt látni a versenyautókban, mint a Forma-1-ben, ami nem véletlen, hiszen az európai és az amerikai kultúra között még mindig vannak különbségek, ami a nemek közti egyenlőséget illeti. Emellett az anyagi tényezővel is számolni kell a szakértő szerint: „Ha a szponzorok szemszögéből nézzük, kijelenthető, hogy egy férfit, aki a társadalom által elvárt férfiszerepet teljesíti be egy férfias sportágban, könnyebb szívvel támogatnak anyagilag, mint egy női versenyzőt.”
A kétszeres Európa-bajnok kamionversenyző, Kiss Norbert rendszeresen dolgozott együtt női autóversenyzőkkel. Részt vett a felkészítésükben, és többükkel versenyzett is, így aztán igazán jól ismeri a témát. Szerinte alapvetően azért nem jutnak el magasabb szintekre a nők az autóversenyzésben, mert a nőknek máshogy áll az agyuk a technikai dolgokra, mint a férfiaké, emellett emocionálisabbak is. A legmeghatározóbbnak azonban ugyanazt a tényezőt látja, amiről Bús Edina is beszélt: az elhivatottság hiányát.
„Szerintem alapvetően a türelem, a kitartás és a nagy elszántság hiányzik a női autóversenyzőkből. Vagy ha meg is van bennük mindez, akkor az érzelmek elnyomják. Többször is szemtanúja voltam annak, hogy a nők hamar feladták, elment a kedvük a versenyzéstől, ha nem jött olyan ütemben a siker, mint ahogy várták. A Lotus Ladies Cupban például olyan is történt, hogy az egyik versenyző annyira megsértődött valamilyen szituáción, hogy összepakolta a holmiját, és a versenyhétvége közepén hazautazott” – emlékszik vissza a női versenyzőknek létrehozott márkakupában mentorként töltött éveire.
Kiss Norbert szerint mindez onnan ered, hogy eleve kevesebb kislány álmodik arról, hogy autóversenyző lesz, mint fiú. „Ha pedig meg is van ez az érdeklődés, akkor hiányzik az a nagy elhatározás, hogy márpedig ezt komolyan kell venni, a sikerért meg kell dolgozni, és ki kell várni, amíg jön az eredmény. Ahogy én tapasztaltam, a nők azonnali sikert akarnak, és hagyják magukat az érzelmeik által irányítani. Rengeteg olyan vitát láttam a pályán kívül a női versenyzők között, ami a férfiaknál nem nagyon fordul elő. Gyakori volt, hogy a lányok a szervezőkhöz mentek panaszkodni, kivizsgálást követeltek, mindenből hiúsági kérdést csináltak, és túlságosan beleragadtak ezekbe a vitákba.”
Az egyedi, Fit4Race elnevezésű edzésprogramot kitaláló és alkalmazó Matics Zsolt rengeteg sportolót készít fel fizikailag és mentálisan is, főként autóversenyzőkkel foglalkozik. Igencsak közelről látja azt, hogy van-e különbség a férfiak és a nők hozzáállásában, képességében, és ha igen, mi. A fitneszedző egyetért Kiss Norberttel abban, hogy a nők hamarabb hagyják magukat az érzéseik által vezetni, és ez a teljesítményükön is meglátszik.
Azt veszem észre, hogy a férfiak, akikkel együtt dolgozom, inkább logikusabbak, reálisabbak, míg az autóversenyző lányok, akiket felkészítek, inkább emocionálisabbak.
Elég, ha csak megnézzük a Forma-1-ben zajló tavalyi párharcot Rosberg és Hamilton között. Még Rosberg is nehezen viselte a lelki megpróbáltatásokat – erről többször is nyilatkozott –, egy női lélek pedig meglátásom szerint még nehezebben bírta volna ki. Ezeket a játszmákat valahogy kevésbé tudják kezelni a nők.”
Matics Zsolt azt is tapasztalta, hogy
a lelki egyensúly vagy annak hiánya hamarabb meglátszik a nők teljesítményén, mint a férfiakén.
Emellett – szerinte – a fizikai adottságok is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy nem nagyon találunk női autóversenyzőket a csúcson. „Érdekes, hogy szinte minden olimpiai sportágban külön értékelik a nőket és a férfiakat, az autóversenyzésben pedig – kevés kivételtől eltekintve – általában egy mezőnyben mérik össze a tudásukat. Pedig a Forma-1, a DTM, a WTCC is az autóversenyzés olimpiájának számítanak. És komoly fizikai terhelésről van szó, a Hungaroringen például egy Forma-1-es versenyző testére egy kanyaron belül többször is 3-4G-s erő hat, és ezt minden kanyarban, több mint hetven körön át kell elviselnie. Ez olyan, mintha a csigás súllyal 13 kilogrammot kellene a nyakra kötve körülbelül 800-szor elhúzni az edzőteremben. És akkor még csak a fejről beszéltünk, a belső szerveket nem is említettük. Persze, hogy teljesen máshogy fogja viselni egy 45-50 kilós nő szervezete, mint egy 60-70 kilós férfié.”
Emellett az előítéleteket is fontosnak tartja megemlíteni Matics Zsolt. Úgy véli, egy nő legtöbbször úgy ül be a versenyautóba, hogy eleve be van skatulyázva, és nőként akarja legyőzni a férfiakat, ez pedig nem is veszélytelen.
Ez a tudat alatti diszkrimináció túlzott agresszivitást is eredményezhet.
Olyan helyzetekbe mehetnek bele, amiket nem biztos, hogy megfelelően tudnak kezelni, pusztán azért, hogy megmutassák: helyük van a férfiak között.” Mindezek ellenére ugyanakkor példaértékűnek tartja, hogy a lányok és nők is ugyanolyan komolyan és keményen készülnek, mint férfi versenytársaik, és sokszor sikerrel veszik fel a versenyt a férfi autóversenyzőkkel szemben is.