Sokkot okozott Németországban a tragikus Bajnokok Ligája-szereplés
![FC Bayern Muenchen v Liverpool - UEFA Champions League Round of 16: Second Leg FBL eur c1 Germany england SPORT EVENT UEFA action soccer SOCCER PLAYER Champion League Round of 16 2nd Leg Bayern Muenchen Liverpool CHAMPIONS LEAGUE Round of 16 Second Leg](https://cdn.origo.hu/2023/12/03FGTSQO9CU8-n4EhK3Oci-Ud-ocCHl7FtjC1dxKXPQ/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50L2VlMjlmNGU3ODNmMDQ4NWZhMzBiMzRmZTIxMGFkOGE4.webp)
A tény: nem lesz német csapat a legjobb nyolc között a csúcsligában. Ez sem mindennapos dolog.
Legutóbb 13 éve, 2006-ban fordult elő.
Legtovább akkor a Bayern jutott, 1-1, 1-4-gyel búcsúzott a Milannal szemben. Ebben az évezredben még kétszer fordult elő, hogy németek nélkül rendezték a negyeddöntőket. 2004-ben a Stuttgart harcolt legtovább, a Chelsea 0-0, 0-1-gyel állította meg a 16 között. Egy évvel korábban pedig a Leverkusen és a Dortmund búcsúzott a második csoportkört követően (ami a legjobb 16-ot jelentette akkortájt), de még március 19-én versenyben volt a két Ruhr-vidéki alakulat. Ekkor kezdődött az átalakítás Németországban, amit a 2000-es Eb-szégyen indukált.
Megváltoztatták az utánpótlás-nevelés és -versenyeztetés rendszerét, de túl nagy űr nem alakult ki a metamorfózis ideje alatt. Az évezred többi BL-szereplése miatt meg végképp nem kell szégyenkezniük a német szurkolóknak. Amióta kettessel kezdődik az évet jelző számjegy, a Bayern kétszer nyert Bajnokok Ligáját, további két alkalommal a döntőben bukott el, ötször az elődöntőben és szintén ötször a negyeddöntőben fejezte be a szereplését.
Vagyis az idei kiírást is számítva 20 lehetőségből 14-szer ott volt a kontinens legjobb 8 társasága között.
Rajta kívül 2002-ben a Leverkusen, 2013-ban pedig a Dortmund döntőt játszott, 2011-ben a Schalke az elődöntőig jutott.
Ezen eredmények árnyékában kicsit fájó az idei vergődés. Ez a válogatott történelmi mélypontra zuhanása után néhány hónappal történt. Így együtt ez már sok. Sőt, sokk. A 2000-es Eb után a vészharangok hangjai mellett azért győzelmi dalok is szóltak. Hiszen két évvel később (igaz bődületes szerencsével) ezüstérmet szerzett a válogatott a világbajnokságon, és a 2001-es és 2002-es BL-fináléban is láthattunk germán hadat. Idén nemhogy döntőre, de negyeddöntőre sem volt reális esély.
A Dortmund két vereséggel, 0-4-es gólkülönbséggel búcsúzott, a Schalke szintén két vereséggel és 2-10-es, míg a nemzet büszkesége, a Bayern 1 pontot szerezve, 1-3-as gólkülönbséggel.
A három kiesés közül még talán a Dortmundé vállalható úgy-ahogy. A Tottenham nem jobb csapat, és a sárga-fekete alakulat az első mérkőzésen sokáig biztatóan is teljesített. Ha esetleg 0-1-gyel utazik haza, akkor sem lett volna könnyű helyzetben, de a 0-3 a reménytelen kategóriába taszította a továbbjutásról szőtt álmokat. Az a londoni hajrá eldöntött mindent. Esélytelen volt a visszavágón a BVB, igazából a pályán lévők és a pálya mellett állók sem hittek a fordításban.
Azért egy győzelem (de legalább egy pontszerzés) összejöhetett volna a csodálatos dortmundi közönség előtt. Ráadásul az egykori iparvidék csapata nagyon rossz időben találkozott az angolokkal, nagyon mély gödörből nézegetett éppen kifelé. A bajnokságban óriási előnyét leadta, sőt a visszavágó előtt már a vezető helyét is átadta a Bayernnek.
Ám ne feledjük: a formaidőzítés is olyan dolog, ami az edzői szakma mesterfogásai közé tartozik.
Mindenki pontosan tudja, hogy ősszel meccseket lehet nyerni számolatlanul, ám a címeket tavasszal osztják.
A Schalke kiesésére kár a megalázó, vállalhatatlan, szégyenteljes jelzőket pazarolni, mert a 180 perc önmagáért beszélt. Fényévre van egymástól a két csapat. Még akkor is, ha a Manchester City edzője, Pep Guardiola éppen az előbb említett dologban bukik el öt éve folyamatosan. Mármint a legjobb forma tavaszra való időzítésében. A gelsenkircheni társaság viszont ilyen szempontból az egész szezonban egyenletesen teljesít.
Egyenletesen pocsékul.
És ha egy Guardiolának nem jön össze egy ideje a formaidőzítés, miért pont egy Tedescónak sikerülne ez? Mert ki is ez a Tedesco? – kérdezhetik sokan még a labdarúgást közepes szinten követők közül is.
Amit érdemes róla tudni: az előző szezonban az ezüstéremig vezette a Schalkét a Bundesligában. Idén meg ugyanitt a kiesés szélére. De az első meccsen nem kis lehetőségeket kapott csapata a nagy MC ellen. Két tizenegyes-góllal vezetett otthon, őrült fanatikus szurkolói előtt a világ egyik legkorszerűbb stadionjában. És emberelőnyben játszhatott. Egy döntetlent talán illett volna kihozni ebből a lehetőségből! A 3-2-es hazai vereség után már nyilván a százalékosan addig is alig kifejezhető esély a nullához tendált. Még egy rutinosabb edzőnek is gondot okozott volna a visszavágó taktikájának kidolgozása. Mert ha egy romboló, ellenszenves, undok játékkal megússza egy 0-2-vel, akkor utólag azt mondja mindenki: ez a minimális különbség, ami a két csapat szintje között érzékelhető. Ha felvállal egy szimpatikus, nyílt játékot, abban meg benne van a súlyos vereség lehetősége. A vereség nem lett súlyos.
Katasztrofális lett. Ilyenkor érdemes elgondolkozni azon, hogy mi a jobb: kiesni a csoportkörben (illetve „átesni" az Európa-ligába) 8-9 ponttal, vagy megkapni ezt a 10-est 180 perc alatt.
A Schalke eljutott ameddig eljuthatott, ott volt a kontinens legjobb 16 csapata között. Számára itt már nem volt legyőzhető ellenfél.
A Bayern számára volt. Illetve lett volna. Nem volt szerencséje a sorsolásnál, de az ő szintjén a Liverpool sem megoldhatatlan feladat. A két mérkőzést látva viszont az volt. A Schalkéval ellentétben egy pillanatig sem állt továbbjutásra. Idegenben volt reménykedő pozícióban, aztán reményteljesben, a két meccs között magabiztosban, majd otthon előbb bizakodóban, aztán csalódottban, végül teljesen kilátástalanban.
Ez utóbbi fog megmaradni az emberek emlékezetében.
Meg az, hogy Neuer megint feleslegesen rohangált ki a kapujából, Rafinha-ra komoly feladatot nem lehet bízni, Alaba évek óta nem tudja betölteni a balhátvéd posztot, James a tét alatt összecsuklik, Lewandowski alibizik és a Ribéry-függőség már-már beteges évek óta. Ha csak egy mondatot kellene mondani erről a párharcról, azt már a sorsolás pillanatában is el lehetett mondani. Akkor még jövő időben, most a párharc után múltban: a két edző közötti különbség döntött.
És ebben nagy szerepe van a Bayern-vezérkarnak, de utóbbi hibáztatható a keret összeállításáért is, amellyel nem volt esély BL-t nyerni. Sem Neuer-kapusnak, sem Lewandowski-csatárnak nincs alternatívája. Előbbi még érthető, hisz két szuperkapust a világ egyetlen klubja sem alkalmaz. Ezért ha baj van az elsőszámú kapussal, akkor nagy a baj. Ezt a Bayern-szurkolók tavaly a Real ellen tapasztalták. Viszont egyetlen nemzetközi szintet elérő csatárral nehéz nagyot álmodni. És akkor olyan „finomságok" szóba sem kerültek, hogy az egész keretben három szélsőhátvéd található, közülük a legjobb (aki nem is biztos, hogy ezen a poszton a legjobb!) Kimmich nem játszhatott eltiltás miatt. A legutóbbi komoly sikerek idején a szűrőduó Schweinsteiger és Kroos volt, és ez adott stabilitást a csapatnak, míg Martinez és Thiago erre alkalmatlan. A támadó szekcióban pedig ezzel a Ribéry-Robben mítosszal kell leszámolni. Robben nincs és nem is lesz (pedig amikor volt az sokat lendített a csapaton),
Ribéry pedig a BL-diadal óta (hat éve) öncélú, öntörvényű és megbízhatatlan.
Az ő pótlásuk nehéz lesz, és jelenleg úgy tűnik, majdnem nulláról kell ezt a csapatot újraépíteni. És nem Renato Sanchesekkel, Woo-yeong Jeongokkal, Alphonso Daviesekkel. És vélhetően nem is Niko Kovaccsal.
Ami még igazán reménytelen volt a Bayern-Liverpool visszavágón, az a német csapat játékosainak testbeszéde. Láttuk ezt a vb-n is az ország színe-javától, és láttuk ezt az elmúlt napokban a zsoldosokkal megerősített, de német lakcímmel rendelkező csapatoktól is. Se tűz, se hit.
2005-ben a Chelsea otthon 4-2-re verte a bajorokat, és Münchenben is 2-1-re vezetett, hamar eldöntve ezzel a továbbjutást. Még a 90. percben is 2-1 volt az angoloknak. A vége viszont 3-2-es Bayern-győzelem, mert a reménytelen helyzetben is harcoló csapat Guerrero és Mehmet Scholl góljaival legalább a meccset megnyerte. Azért a küzdőszellemért lehetett lelkesedni. Kahn, Schweinsteiger, Ballack, Makaay, Pizarro volt többek között a csapatban. Meg Robert Kovac a jelenlegi másodedző.
Most annak a lelkesedésnek a halovány utánzata sem volt látható senkin.
Mindenki várta a meccs végét, hogy végre eltűnhessen. Hasonlóan szörnyű látvány volt, hogy a 80. perc körül a reményüket vesztett nézők elindultak hazafelé, és mire elhangzott a hármas sípszó már több tízezren hiányoztak a helyükről. Abban a stadionban, ahol idén tavaszt megelőzően
legutóbb 2007 januárjában (12 éve) egy Bayern-Bochum találkozón nem volt telt ház.
Aztán idén tavasszal már a bajnokin is látszódtak üres székek, ez a mostani Liverpool elleni hajrá pedig a mélypont volt ebből az aspektusból is.
A rekordbajnok, mint a német labdarúgás zászlóshajója, léket kapott, és ettől az egész flotta recseg-ropog. Amikor a nyáron végignéztük a nemzetközi kupákba nevezett német csapatok listáját: Bayern, Schalke, Hoffenheim, Dortmund, Leverkusen, Leipzig, Frankfurt kíváncsi lennék rá, hogy vajon ki mondta azt, hogy az utóbbi marad legtovább versenyben?
A Frankfurt előtt le a kalappal.
Elveszítve edzőjét, aki a hazai kupagyőzelemig vezette tavaly tavasszal, talpon maradt, és idén ő menti meg Németországot a még nagyobb kudarctól. Öröm volt nézni csütörtökön az Eintrachtot Milánóban, Szellemes, gyors, ötletes játékot produkált a gárda, és az Inter szerencsés volt, hogy hazai pályán megúszta nagyobb verés nélkül.
Azt persze mindenki tudja Németországban, hogy nagyon nagy a baj, ha a Frankfurt Európa-liga részsikerének kell ernyőt tartani az ország focija fölé a csapkodó villámok, metsző szélvihar és jeges eső közepette.