Nem a Leverkusen, hanem a gyűlölt Stasi-disznók csapata volt Németország első veretlen focibajnoka

A nemrég véget ért Bundesliga szezont a Bayer Leverkusen nyerte, méghozzá vereség nélkül. Az első veretlen német bajnoknak nevezi mindenki a Ruhr-vidéki társaságot, pedig az ország történetében már előfordult, hogy egy mai rendszerű pontvadászatban egy csapat úgy szerezze meg az aranyérmet, hogy a bajnokság egyetlen mérkőzését se veszítse el. Azonban ahhoz a kétségkívül nagy sikerhez a játékosok pályán nyújtott teljesítményén kívül sok minden hozzájárult.

Németországban 1902 óta rendeznek labdarúgó-bajnokságokat, és ezeket a II. világháború befejezéséig területi felosztás szerint bonyolították le, majd az országos végjátékot kuparendszerben. A háború (és az ország két részre bomlása) után ez a rendszer élt tovább a nyugati (fociban is sokkal jobb) területen 1963-ig, azonban

 a keleti országrészben 1949-től már a maihoz hasonló rendszerben zajlott a bajnokság, 14 csapattal. 

Vagyis mindenki kétszer játszott mindenkivel, így 26-26 találkozó után alakult ki a végső sorrend. Az NDK első bajnoka 1950-ben „Trabantstadt”, vagyis Zwickau csapata lett, majd az első 10 szezon során hét különböző gárda vehetett át aranyérmet. Az első komolyabb sorozatot 

a Dynamo Dresden mondhatta magáénak,

ez a gárda az 1953-as első keletnémet címe után a ’70-es években komoly sikereket elérve 1978-ra már hatszoros bajnok volt a szovjetek által megszállt országban.

A jelenleg a Bundesliga3-ban szereplő Dynamo Dresden szurkolói büszkék a csapatuk múltjára
Fotó: AFP Photo by Thomas Eisenhuth / dpa / AFP) 

A csapat nevében található Dynamo név arra utalt, hogy a belügyminisztérium társulata, és mint ilyennek voltak bizonyos előjogai pl. az igazolások terén. A különleges bánásmódhoz az is nagyban hozzájárult, hogy a klubot az állambiztonsági hatalom, 

a rettegett Stasi drezdai vezetője, Horst Böhm vezérőrnagy irányította.

Ezzel a háttérrel örökre (de legalábbis Böhm haláláig) bajnok lehetett volna a drezdai alakulat, csakhogy a fővárosi Dynamo élén egy hozzá hasonlóan focirajongó elvtárs trónolt, ráadásul ő még Böhm vezérőrnagy fölött is állt a szolgálati rangsorban. Erich Mielkének hívták az elvtársat, és az NDK történelmének egyik legfélelmetesebb figurája volt. Már 1957-ben hatalmat kapott, és 1989-ig, 

a Fal leomlásáig élet-halál uraként tetszelgett.

 Mielke a drezdaiak hatodik bajnoki címének ünneplésekor 1978-ban megjelent a díszvacsorán és a következőket mondta:

Elég bajnoki címet szereztetek, mostantól a Dynamo Berlin veszi át a helyeteket, és én ennek érdekében mindent meg is teszek

Nem nehéz elképzelni, hogy ez milyen hatást váltott ki az ünneplő drezdai focisták körében.

Az Erich Honeckerrel parolázó Erich Mielke-től az egész NDK rettegett
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP 

A szász csapat focistái pontosan tudták, hogy ki ez a Mielke, és szavainak  (továbbá tetteinek) mekkora súlya van nemcsak a sportéletben. Mielke pedig nem beszélt a levegőbe. Gyorsan összeszedett minden olyan focistát, akire szüksége volt „mesterterve” végrehajtásához, és az 1978-79-es bajnokságnak olyan gárdával futott neki, melynek 

kötelező volt megszerezni az egyesület első bajnoki címét.

Falko Götz, aki 1971-től a berlini Dynamo akadémiáján nevelkedett, és 1979-ben már a felnőtt csapat játékosaként részese volt a kezdeti sikereknek így emlékszik a játékosállomány – mondjuk így – megerősítésére:

A kiszemelt labdarúgókat nem csábítgatták, hanem parancsba adták nekik, hogy hozzánk kell igazolniuk. A legjobbakat Mielke személyesen kereste meg, és nyíltan azt mondta, vagy hozzánk igazolsz, vagy vége a pályafutásodnak. Nem számított, hogy mi állt a szerződésében.

A játékosok „elrablásán” túl sem bíztak semmit a véletlenre, a következő 10 évben (amikor mindig bajnok lett a csapat) a legtöbbet neki vezető 10 játékvezetőből hét a Stasi alkalmazottja volt. A kor legjobb keletnémet bírója, Bernd Heynemann 2015 szeptemberében egy konferencián elmondta, hogy amikor a Dynamo Berlin vereséget szenvedett, a mérkőzés játékvezetőit berendelték a szövetségbe, és azt mondták nekik, hogy ilyennek többé nem szabad megtörténnie.

Bernd Heynemann, az NDK utolsó éveinek legjobb játékvezetője kitálalt a bírók megfélemlítéséről
Fotó: AFP / AFP/PHOTO (Photo by OMAR TORRES / AFP)

Őszintén szólva, néha zavarba jöttem attól, ami a pályán történik

 – mondta később a már idézett Götz, és hozzátette: senki sem így akart nyerni.

A szisztematikus építkezésnek gyorsan meglett az eredménye, 

az 1978-79-es bajnokságot a Dynamo Berlin nagy fölénnyel nyerte. 

A játékosok 26 meccsen 75 gólt szereztek, csak egyszer kaptak ki a bajnokságban. A következő aranyakat úgy nyerték, hogy három, négy, majd újra három vereséget szenvedtek el, majd jött az 1982-83-as pontvadászat.

A német focibajnokságok történetében először játszotta végig a szezont egy csapat vereség nélkül!

Falko Götz ( az UEFA Kupával) tagja volt a veretlen Dynamónak, de őszintén nem örült ennek
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP 

A Dynamo Berlin három-nullás győzelemmel nyitotta szezont, és már a nyitóforduló után élre állt, ám nem aratott rajt-cél győzelmet, mert három egymást követő döntetlenje miatt ideiglenesen át kellett adnia az első helyet a Carl Zeiss Jenának. A berliniek a nyolcadik játéknapon szerezték vissza a „pole pozíciót”, és féltávnál három ponttal vezettek a Lokomotive Leipzig előtt . A szezon második fele lenyűgöző teljesítményt, erődemonstrációt hozott, 

a Dynamo a tavaszi 13 meccséből 12-t megnyert. 

A második helyezett FC Vorwärts Frankfurt volt az egyetlen klub, amelyet nem győzött le. Négy játéknappal a zárás előtt már bajnok volt, ekkor már csak a veretlenség megőrzése volt az egyetlen célja.

A történeti hűség, és az érdekesség kedvéért, kerüljön szóba, melyik volt az a hat meccs, melyet nem nyert meg: mindkétszer döntetlent játszott a Vorwärts Frankfurttal (ez az Odera-menti város társulata, nem azonos az Eintrachttal, mely a Majna-parti Frankfurtban "lakik"), a másik csapat, mely elvitt tőle pontot, az a nagy ellenfél Dynamo Dresden.  Frankurt an der Oderen kívül Jénából, Erfurtból és Lipcséből (a Lokomotive-tól, mely nem jogelődje Gulácsi Péter és Willi Orban RB Leipzigjének) nem tudott győzelemmel távozni, a többi meccsét megnyerte.

Falko Götz-nek elege lett a "verhetetlen 11-ből"
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP 

Tehát pont úgy hat meccsén játszott döntetlent a bajnokságban, mint a Leverkusen idén, de ne feledjük, hogy a Leverkusennek 34 találkozót kellett vívnia, a Dynamo Berlinnek „csak” 26-ot az 1982-83-as évadban. 

Persze ezért nem kell szégyenkeznie! 

Pontosabban: nem ezért kell szégyenkeznie!

Hanem a már említett dolgokért, továbbá még valamiért, ami szintén túlmutat a sportszerűség határán. 

Erről is beszélt Falko Götz:

Egy meccs után pozitív lett a doppingtesztem, pedig önszántamból semmi tiltott dolgot nem vettem be. Utólag kiderült, hogy ezeket a teljesítményfokozó szereket az italainkba keverték az orvosaink. Természetesen nem lett ebből bajom.

Doppingról egy másik berlini focista, Waldemar Ksienzyk is beszélt az újraegyesülés után, de ő mást szűrt le ebből:

 A futballban nem lehet szisztematikusan doppingolni, mert ez egy kreatív sport. A Dynamo Berlinnél töltött idő labdarúgó-pályafutásom csúcspontja volt, mert nagyon jó csapatunk volt, és egy igazi baráti társaság.

Waldemar Ksienzyk jól érezte magát az NDK foci-diktatúrájában
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP 

Falko Götz nem osztotta a lengyel származású csapattársa lelkesedését, őt sok minden zavarta a keletnémet kirakatcsapatnál. Erről is mesélt később:

Egy-egy külföldi kupameccsre Mielke magángépével repültünk. Voltak velünk szép számmal Stasi tisztek, akik nem szurkolóként kísértek el minket. Amikor egy szálloda negyedik emeletén laksz, és egész éjszaka ketten ülnek a bejárat előtti lépcsőn, azokról nem gondolnád, hogy fanatikus rajongók.

Falko Götz mégis túljárt az elvtársak eszén: a veretlen bajnoki cím utáni belgrádi Bajnokcsapatok Európa-kupája mérkőzésen kijátszva „őrei” éberségét meglógott, és kalandos körülmények között az NSZK-ba szökött. Ott a Bayer Leverkusen játékosa lett, és 1988-ban megnyerte a csapattal azt az UEFA Kupát, melynek utódjának, az Európa-ligának a döntőjében idén elbukott a veretlenül (össznémet) bajnok.  

A 36-szoros keletnémet válogatott Ralf Minge egész pályafutását Drezdában töltötte, később sportvezető lett ott
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP

A Götz által ott hagyott berlini csapatot az egész NDK-ban gyűlölték. A „kisemmizett” egykori vetélytárs, Dynamo Dresden csatára, Ralf Minge, aki  1980-tól 11 éven keresztül játszott a szász gárdában és 220 bajnokin 103 gólt szerzett, ezt mondta:

Nyílt titok volt, hogy a berlini Dynamo Erich Mielke , a Stasi vezetőjének játszótere, ő irányította a dolgokat. Ettől minden csapat első számú ellenségévé vált a Berlin. Amikor vele játszottál sokszoros erővel akartál nyerni.

Több városban is „Üdvözöljük a Dynamót és házi játékvezetőit” transzparensekkel köszöntötték a fővárosi gárdát, és sok helyen szólt az ének arról, hogy „nem akarjuk látni a Stasi-disznókat”. Ilyen véleménynyilvánítás persze egy diktatúrában nem lehet, gyakran voltak letartóztatások ezek miatt, és súlyos megtorlások. A fővárosi derbi, 

az Union elleni mérkőzés gyakran utcai tömegverekedésbe torkollt,

egy alkalommal súlyos kár keletkezett a stadionban is. A Németországot legutóbb a Bajnokok Ligájában képviselő Union Berlin a munkásosztály csapata, így egy Dynamo-Union összecsapást nyugodtan lehetett „osztályharcnak” titulálni, csak nem éppen úgy, ahogy azt az elméleti kommunizmus atyja, Karl Marx és hű fegyverhordozója, Friedrich Engels az íróasztal mellett megálmodta.

Az egykoron rettegett Stasi csapatának szurkolói mai is a nehezen kezelhetőek közé tartoznak
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP Photo by Annegret Hilse / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP)

A Dynamo Berlinnek igazi szurkolói sem voltak, a dolgozó nép az NDK fővárosában az Union mellett állt, vidéken meg mindenütt őszinte gyűlölettel tekintettek rá. Ez a gyűlölet azért összekovácsolta a csapat kisszámú híveit, de érdekes módon a diktatúra ideológiájától nagyon távol álló, olyan szélsőjobboldali külsőségeket is előszeretettel használtak, amilyeneket a Kelet-Berlinben fogható nyugati tv-adásokban láttak. Így az a furcsa eset állt elő, hogy Stasi által kézivezérléssel működtetett csapat drukkereit náci jellegű megmozdulások miatt kellett időnként agyba-főbe verni. Gyakran úgy tűnt, hogy a Dynamo Berlin meccsein balhézók csak terepet kerestek a tombolásra-rombolásra, a klub nem is igazán érdekelte őket.

A Stasi-főnök „játékszere” viszont csak otthon működött igazán,

az egymás után 10 évben kierőszakolt-összecsalt bajnoki címet követően a bajnokok nemzetközi vetélkedésében többnyire „könnyűnek találtatott”. A sors ott szolgáltatott igazságot, mert a hazugságra, megfélemlítésre, terrorra épített Német Demokratikus Köztársaságban erre nem volt lehetőség.

Az 1988-ban zsinórban szerzett 10. bajnoki cím után két évvel az ország is, a rendszer is, és az azt kiszolgáló gépezet is a történelem szemétdombjára került, a csapat viszont új néven, BFC Dynamo, ma is létezik. A negyedosztályban. 

 A nevét BFC-re változtató, 10-szeres keletnémet bajnok Dynamo mai játékosainak a harmadosztályban való szereplés is álom
Fotó: dpa Picture-Alliance via AFP Photo by Andreas Gora

Akármilyen korban, és akármilyen körülmények közepette született az az 1982-83-as bajnoki cím, azért az tény:

 a Dynamo Berlin volt az első német csapat, mely a mai rendszerű bajnokságban veretlenül ért a csúcsra.

Ezt senki nem veheti el tőle, és ezt érdemes tudni napjainkban is, amikor a német focitársadalom a Bayer Leverkusen nagy tette előtt emel kalapot. Továbbá azt se feledjük, hogy a Leverkusen bajnoki veretlen szériája jelenleg 34 meccses, miután a 2022-23-as idény utolsó fordulójában 3-0-ra kikapott Bochumban. Míg 

a Dynamo Berliné 36 bajnokit számlált,

ugyanis a makulátlan évad előtt az 1981-82-es szezon 22. fordulójában kapott ki utoljára, majd legközelebb az 1983-84-es pontvadászat 7. játéknapján, Karl Marx-Stadt-ban.

Ám ez a zsinórban vereség nélkül megvívott 36 bajnoki mérkőzés nem német csúcs, mert a Bayern München a Bundesligában (!) produkált ennél hosszabbat: 2012. október 28. (Leverkusen ellen 1-2) és 2014. április 5 (Augsburg ellen 0-1) között 53 bajnokin nem talált legyőzőre.

Ezt a sorozatot aligha dönti meg a Bayer Leverkusen, viszont a berlini egykori Stasi-csapat, a Dynamo Berlin meg biztosan nem.