Angliában továbbra sem tudnak túllépni Lewis Hamilton bakiján, amely során a BBC az év sportszemélyiségéről döntő év végi díjátadóján „nyomornegyednek" nevezte szülővárosát. Noha az ötszörös világbajnok még a színpadon, egyből javította a kijelentést, Stevenage lakóinak körében felháborodási hullám tört ki, a városi tanács vezetője is elítélte Hamilton szavait, aki azóta hiába kért bocsánatot videoüzenetben, sokan a jelek szerint ennek ellenére sem bocsátottak meg neki. Akadnak azonban, akik nem tulajdonítanak nagy jelentőséget a dolognak, a féléves korától kezdve két és fél éves koráig Hamiltonra vigyázó házaspár férfi tagja boldog gyerekként emlékezett a kis Hamiltonra, aki egyáltalán nem úgy élt, mintha nyomornegyedben lakna.
A ma 71 éves Bruce Harris korábban postásként dolgozott Stevenage-ben,
regisztrált gyerekcsősz feleségével pedig 1985-től kezdve két évig vigyáztak a gyerek Hamiltonra, mialatt a szülei dolgoztak.
„Az anyukája kért fel minket, hogy vigyázzunk a fiára. Mi természetesen igent mondtunk, úgyhogy minden reggel elhozta őt munka előtt, este pedig az apukája jött érte – nyilatkozta Harris a Daily Mailnek. – Emlékszem rá, hogy amikor először láttam, egy pufók kisfiú volt, igazán göndör afró hajjal. Akárhányszor sétálni mentünk, az emberek mindig megjegyezték ezt. Odáig volt a Szomszédok [ausztrál tévésorozat] főcímzenéjéért, bárhol volt is a házban, egyből a tévé elé szaladt és elkezdett táncolni rá, amikor meghallotta. Egyszerűen imádta."
Hamiltonnak az elmondottak alapján gondtalan gyerekkora volt, Harris szavaiból pedig kiderül, hogy ő nem tartozik azok közé, akik megsértődtek rá a BBC díjátadóján elhangzottak miatt.
Semmi gond nem volt vele, arra pedig nem emlékszem, hogy akár csak egyszer is sírt volna. Válogatós sem volt, bármit megevett, amit elé tettünk, és mindig boldognak tűnt.
Volt egy agárkeverék kutyánk, akit Bennek hívtak, mindig együtt játszottak a kertben. Csodás időszak volt, amit vele töltöttünk, boldog vagyok amiatt, amit elért, mindketten a legjobbakat kívánjuk neki a jövőre."
A stevenage-i születésű Gary Younge a Guardian internetes oldalán megjelent véleménycikkében ugyan kiemelte, hogy Hamilton egyből bocsánatot kért, azonban
jogosnak nevezte a helyiek felháborodását, még ha ezt a közösségi média fel is nagyította.
Szerinte Stevenage még az angol sajtóban is ritkán kap figyelmet, nemhogy nemzetközi viszonylatban, ezért különösen érzékenyen érintette az embereket, hogy mindezt most a város legismertebb szülöttének negatív kommentárja váltotta ki.
A lassan boszorkányüldözésre hajazó hisztéria azonban Younge szerint is túlzás egy olyan korban, amikor az embernek minden percében „be van kapcsolva a mikrofon", az emberek minden lépését, így ballépését is rögzíteni lehet. Mindenkinek vállalnia kell a felelősséget a kijelentéseiért – mondja, de senkit sem lenne szabad pusztán egy félresikerült mondata alapján megítélni.
Amit pedig a szerző is kiemelt: Stevenage nem nyomornegyed.
A második világháború után épült azon egyszerű okból, hogy az embereknek legyen hol lakniuk, nincsenek benne történelmi épületek, 20. századi mércével mérve modern városnak számít.
Hamilton mellett innen származik például Ashley Young, a Manchester United és az angol válogatott szélsője is.
Új városról lévén szó Stevenage-ben nem alakult ki a máshol a régmúltban gyökerező rasszizmus, Younge ezt látja okának, hogy több fekete is sikeres karriert futott be innen indulva,
két korábbi polgármester is fekete volt, valamint jelenleg a rendőrségi főfelügyelő egy fekete nő. Azt ő is elismeri, hogy sok minden változott, Hamilton gyerekkora előtt a munkásosztálynak a kormány nagyobb segítséget nyújtott, Margaret Thatcher miniszterelnöksége alatt azonban elengedte a város kezét, amelyben jelen van a szegénység, a nyomorgás azonban nincs.
Stevenage szeretnivaló hely, elbűvölő, tele van szeretetre méltó emberekkel. Egyáltalán nem lehet nyomornegyednek nevezni, el sem hiszem, hogy ezt mondta
– mondta a Hamilton gyerekkori otthonában élő Trevor Lugmayer a Daily Mailnek. – Minden kényelem megvan itt, amit csak az ember kívánhat, mellette biztonságos és békés hely is."
Hamilton 1997 és 2001 között tinédzseréveit töltötte a ma Lugmayer és felesége által lakott házban, ahová egy három hálószobás tanácsházból költözött át a családjával.
Nem tudom, hogyan hívhatja ezt a házat nyomornegyednek, amikor itt lakott, hat hálószoba és négy fürdőszoba volt benne.
Imádunk itt lenni, a lányunk és az öt unokánk a szomszédban lakik, csendes, békés, minden, amit szeretnénk – nyilatkozta Valerie Lugmayer. – [Hamilton] itt élt, amikor az első szerződését aláírta a Mercedesszel [vélhetően a McLarenre gondolt], az édesapja épített egy garázst az autójának, aztán amikor befutott, megvette az apjának a szomszéd házat. Még mindig jön hozzánk neki szóló posta, a Mercedestől éppen tegnap kaptunk egy magazint. Küldtem neki üzenetet, hogy küldeményei vannak nálunk, de nem válaszolt."