A Magyar Nagydíjak esetében tévedés, hogy minden csoda három napig tart, mert a legnagyobb bűvészmutatványok egy része a versenyhétvége záró napjához, a legfontosabbhoz, a futaméhoz köthetők a mogyoródi dombok között.
A Hungaroringet sokszor éri a vád, hogy unalmas, előzésre alkalmatlan a kanyargós vonalvezetése, ami esetenként valóban eseménytelen vonatozást okoz a nyári vakációszezonban, ám gyakran a pályának pont ez a tulajdonsága kavarja fel az erőviszonyokat, hiszen
a rövid, motorerőt háttérbe szorító körön a kevésbé jó autót vezetők is megcsillogtathatják a képességeiket,
illetve kibuknak olyan problémák az élmenőknél, ami máshol nem. Felvezető sorozatunk utolsó epizódjában ezeket elevenítjük fel.
A Magyar Nagydíjak rangsorában határozottan élen áll a szenzáció kategóriában az 1997-es futam, de máshol, máskor sem sokszor fordult elő, hogy egy sereghajtó, vagy ahhoz közeli kiscsapat pilótája a győzelemért csatázzon. Évtizedenként legfeljebb egy-két hasonló példát találunk, a közelmúltból Pastor Maldonado 2012-es barcelonai, Giancarlo Fisichella 2009-es spái teljesítménye mérhető ehhez.
Damon Hillhez mindig kedves volt a Hungaroring, két-két győzelem és 2. hely után viszont aligha álmodozhatott újabb dobogóról a harmatgyenge, győzelmet még sosem jegyző Arrows volánjánál, hiába érkezett ide világbajnoki címvédőként. Hogy mennyire tartozott a futottak még kategóriába a világoskék-fehér autó? A szezonnyitóra csak az angol versenyző tudta kvalifikálni magát vele, és a júliusi Brit Nagydíjig kellett várni a csapat első pontjára, amikor Hill a 6. helyen kocogott be, profitálva több kiesésből is.
Vagyis semmi sem utalt arra, hogy az időmérőn megszerzi a 3. rajtkockát, majd tíz kör alatt az élre verekedi magát.
Pedig így történt. „Egész hétvégén ámultam és bámultam – mondta az F1 Racingnek. – Az Arrowsnál annyi esélyem volt bármilyen eredményre, mint hóembernek a tűző napon. Az egyetlen, amitől várhattam valamit, a Bridgestone gumik voltak. A kocsi kiválóan ment Magyarországon, az abroncsok lenyűgözők voltak, miközben a Goodyearből olvasztott sajt lett!"
A meglepetésbomba az időmérő legutolsó percében robbant, a közvetítésben nem is mutatták, ahogy Hill egy hatalmas ugrással a vb-címért hajtó gladiátorok, Michael Schumacher és Jacques Villeneuve árnyékában megfutja a 3. helyet érő kört. A rajtnál a tisztább oldalról indulva eggyel feljebb lépett, majd nosztalgikusan üldözőbe vette Schumachert és hamarosan kifékezte a célegyenesben.
Ekkor azt gondoltam, ha le is robbanok, ez akkor is fantasztikus volt
– nyilatkozta a Motorsport Magazine-nak.
Hill úgy érezte, karrierje során talán ez volt a legjobban kiegyensúlyozott autó. Szárnyalt, lerázta üldözőit, úgy nézett ki, legközelebb a célban találkoznak vele. A vonalvezetés segítette, az egyenesek hiánya eltakarta a Yamaha motor lemaradását, és ahogy említette, sokat köszönhetett a gumiknak: a sok kanyar és a hőség előnybe hozta a szögletesebb, ezáltal jobban tapadó, ugyanakkor strapabíróbb Bridgestone-t a Goodyear-rel szemben, melyek hólyagosodása többeknek problémát okozott. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a gumipókerben más lapokkal játszó williamses, Heinz-Harald Frentzen a kemény keveréken komoly résztvevője lehetett volna a győzelemért vívott harcnak, ha nem repül le a tankjáról egy elem és nem esik ki a táv harmadánál.
„A félperces előny birtokában elkezdtem arra gondolni, hogy nyerhetek, és ilyenkor naná, hogy félresiklik valami – mondta Hill. – Három körrel a leintés előtt nem zárt rendesen a szelep, amikor elvettem a gázt, aztán pár kanyar múlva akadozni kezdett a váltó. A második fokozatban ragadtam, innen sikerült felváltanom a harmadikba, aztán ott ragadtam. Mint kiderült, a hidraulikafolyadék szivárgott. A gázpedál a saját feje után ment, és azt hittem, nem érek célba."
Az utolsó körben Villeneuve elhúzott a poroszkáló Arrows mellett, a dombra vezető egyenesben felesleges kockázatot vállalva fél autóval a fűre hajtva kerülte ki. Korábbi előnye elég volt Hillnek a 2. helyhez, bár a közvetítésből kimaradt a befutója – a kommentátor Palik László legendás „Hova tűnt Damon Hill?!" felkiáltása innen ered.
Az első győzelmüket a Hungaroringen szerző pilótákat bemutató cikkünkből ismerős lehet Fernando Alonso 2003-as és Jenson Button 2006-os sikere. Alonso úgy nyert, hogy Renault-ja a negyediknek számított a csapatok rangsorában, mégis rajt-cél győzelmet aratott, Button ellenben a mezőny sűrűjéből indulva, a kaotikus körülményeknek köszönhetően találta magát az 1. helyen a kockás zászlónál.
Egy harmadik bajnok, Nigel Mansell 1989-ben majdnem ugyanolyan hátulról, a 12. pozícióból startolva masírozott a győzelemig, önerőből.
Gyenge rajtpozícióját az okozta, hogy nem tudta működésre fogni a kvalifikációs gumit a Ferrarin, de lehetett bármennyire elégedett a versenytempóval, a közismerten gyér előzési feltételek miatt aligha dédelgethetett merész álmokat. A táv első részében sem, hiszen a rajtnál hiába javított négy helyet, beragadt mások mögé.
„Kábé 20 körig csendesen sétakocsikáztam, amíg fel nem bosszantottam magam és el nem kezdtem nyomni" – mondta Mansell. Többen kiálltak kerékcserére, neki viszont nem kellett, mert amikor csapattársa, Gerhard Berger megtette, a Ferrari a levetett gumikról megállapította, hogy rendben vannak.
Féltáv után már 4. volt, aztán megelőzte a gyújtáshibával küzdő Alain Prostot, majd a sokáig vezető Riccardo Patresét is, akinek megfőtt a motorja.
Egy karnyújtás választotta el az 1. helytől, a bökkenő az volt, hogy azt nem más birtokolta, mint Ayrton Senna.
Aki a mezőny legerősebb autóját, a McLarent vezette, illetve mint tudjuk, sokszor inkább ütközött, semmint behódoljon valakinek.
A szerencse azonban Mansell mellé szegődött: az 58. körben Senna rossz ütemben érte utol Stefan Johanssont a lekörözéshez. „Nagyon ritka, hogy Ayrton ilyen helyzetbe hozta magát – jelentette ki. – Túlságosan megközelítette [Johanssont], és mire eszmélt, nem volt hova mennie, mert én is megjelentem. Keményen megragadtam a pozíciót és megelőztem. Azt hajtogattam magamban, hogy a következő körök pörgősek lesznek, mert nagyon dühös rám!"
Mansell a 3-as kanyarból kijövet vágott ki a két rivális mögül és állt az élre (ugyanott, ahol Villeneuve 1997-ben megelőzte Hillt), és meg sem állt a győzelemig. Pályafutása egyik legjobb teljesítményét nyújtotta, megkoronázva egy feledhetetlen előzéssel. Az F1 halhatatlanjai közül még Michael Schumacher 1998-ban, Lewis Hamilton 2009-ben nyert a Magyar Nagydíjon viszonylag esélytelenként – a német a híres háromkiállásos stratégiával, a brit elsőként hibrid rendszerrel.
Az elmúlt évtizedben nem szédületes durranás, amikor egy Red Bull nyer, mégis, 2014-ben, a turbómotorok visszatérésének évében annyira letaglózó volt a Mercedes fölénye, hogy a minicsodák közé bekerült bárki más győzelme. Ez először és utoljára Daniel Ricciardónak sikerült, aki három versenyen diadalmaskodott, ezek közül a Magyar Nagydíj volt az egyetlen, amelyen Lewis Hamilton és Nico Rosberg is célba ért.
Ezen a borongós vasárnapon Rosberg az élről, Hamilton az utolsó helyről indulhatott az időmérőn elszenvedett motorhibából kifolyólag, Ricciardo 4. volt a rajtrácson. Az ausztrál rögtön két helyet bukott, de a szerencse mellé állt: pont olyan ütemben riadóztatták a Safety Cart és ment be a bokszba, hogy mindenkit átugrott az első kerékcserék után.
A következő biztonsági autós fázis ártott neki, egy újabb kerékcserével, majd még eggyel Fernando Alonso és Lewis Hamilton mögé került. Kiestek a szinkronból is a taktikával (két riválisa csak kétszer ment a bokszba), de a frissebb gumiknak hála az utolsó 16 körben nagy sprintet vághatott le. Jóllehet, előtte nem kis ijedtség lett úrrá rajta.
Berezeltem a futam közepén néhány probléma miatt.
Csökkent a motorerő, őrülten kellett kapcsolgatnom, és azt gondoltam, korán véget érhet a versenyem" – ismerte el.
Ricciardónak 10 másodperc volt a hátránya, de néhány kör múlva már ostromolta Hamiltont és Alonsót. Előbbit 4 körrel a cél előtt gyönyörű manőverrel autózta körbe a második kanyarnál, egy körre rá a spanyol Ferrariját is bedarálta, így megszerezte karrierje második nagydíjgyőzelmét. „Tudtuk, hogy gyorsnak kell lennünk [Alonso megelőzésével]. Használhattam a DRS-t, és lehet, hogy az volt az egyetlen esélyem. Sikerült megaragadnom" – mondta.
Az utóbbi évek tapasztalatai nem sok esélyt kínálnak hasonló meglepetésekre a Hungaroringen, de mint a fenti példák mutatják, reménykedni azért lehet benne.