Lassan eljöhetne az ideje, hogy az F1-es közbeszéd csapjából más is folyjon, mint Sebastian Vettel botrányt okozó kanadai büntetése és a végeláthatatlan viták szövegek és szabályok értelmezéséről, versenyzési morálról és sportfelügyelői hozzáállásról. A Francia Nagydíj kiváló muníciót szolgáltathat új konfliktusok, panaszok, izgalmak követésére, de egy darabig nem szabadulhatunk a montreali utózöngéktől, ugyanis a Ferrari új bizonyítékokra hivatkozva keresetet adott be a vitatott döntés felülvizsgálatára, ami a Paul Ricard (vagy más nevén Le Castellet) pályán történhet meg az ítéletet hirdető testület tagjaival.
Ott, ahol egyébként Vettelhez tavaly a rajtnál okozott rombolásért szintén hozzávágtak egy büntetést. Az el is rontotta az izgalmakat, Valtteri Bottas és Vettel hátraesésével Lewis Hamilton kényelmesen nyert Max Verstappent megelőzve.
A Francia Nagydíj tízéves kihagyás után tavaly tért vissza a világbajnokságba. Az 5,8 kilométeres aszfaltcsíkon időmérőn 1:30, versenyen 1:35-1:37 körüli idővel értek körbe a legjobbak. A helyszín szöges ellentéte az előzőek többségének, hiszen hatalmas sík terepre épült, elképesztően nagy bukóterekkel.
Kiemeljük, hogy bár igen hatalmas bukóterek övezik a vonalvezetést, nem tanácsos kilátogatni rájuk, mert a kék és piros festésű rész különleges érdes anyagból készült, nagyon dörzsöli a gumikat. A bukóterek mérete és az alternatív vonalvezetések egyébként zavarók lehetnek a pilótáknak, a 8/9-es sikánnál.
A Paul Ricard visszatérése finoman szólva sem volt zökkenőmentes, tavaly rengetegen szidták a szervezést a pálya megközelítési nehézségei és a borzalmas dugók miatt. A közlekedési hálózatot azóta javítottak, hasonló problémák remélhetőleg nem zavarják majd a közönséget. A Francia Nagydíj szervezőbizottságában helyet kapott a Lotus és a McLaren korábbi csapatfőnöke, Eric Boullier is.
A versenyzéssel összefüggésben kicsit fontosabb változás, hogy módosítottak a bokszutcán, bár a szokásosnál alacsonyabb sebességkorlát (60 km/h) megmarad. Korábban a célegyenesről lehetett befordulni ide,
de a legelső garázsok előtti éles törés veszélyes volt, egy megcsúszó autó elüthette volna a mögötte tartózkodó szerelőket.
A bokszutca bejáratát áthelyezték az utolsó kanyar elé, így az említett törés megszűnt.
Szintén újdonságot jelent majd a mezőnynek, hogy a pálya első felének kanyarjai, valamint az utolsó új burkolatot kapott, így az akkori adatok és az előzetes szimulációk eredményei néhol megtévesztők lehetnek.
A szezon során most először kezd aktuálissá válni a korábbi évekből ismerős kérdés: Bottas képes megszorongatni a látszólag egyre jobban lendületbe jövő Hamiltont? A Mercedes finn versenyzője a bakui győzelme után Barcelonában az időmérőn legyőzte csapattársát, Monacóban szintén közel került ehhez, de Kanadában csak bottal ütötte a nyomát, zsinórban három futamon vereséget szenvedett tőle, a hátránya már 29 pont a tabellán.
Egyre forróbb a lába alatt az aszfalt, sürgősen meg kell kezdenie a felzárkózást,
különben megint oda lyukadunk ki, hogy megkérdőjelezzük a maradását a Mercedesnél.
„Most tovább kell lépnem. Talán ez egyfajta ébresztő volt, biztos vagyok benne, hogy az ilyenekből mindig tanulhatok – mondta a Kanadai Nagydíjat követően. – Nincs rajtam nyomás. Boldog vagyok a jelenlegi helyzetemben, azzal, ahogy a dolgok alakultak az év kezdete óta, igazán élvezem. Nem mondanám, hogy az elmúlt futamokon történteknek bármi köze lenne a nyomáshoz, beleértve a legutóbbi hétvégét.”
Hamilton pajzsát persze iszonyatosan nehéz megrepeszteni, ráadásul innentől tradicionális pályák következnek viszonylag kevés buktatóval. Ha a címvédő az utolsó hiányzó darabot is végleg megtalálja és beilleszti a tökéletes teljesítmény összerakásához, és az időmérőkön is stabilan hozza a formát (eddig ezt érezte a hiányosságának), nem sok izgalom marad.
Mivel tradicionális pályákkal folytatódik a bajnokság, a május közepi Spanyol Nagydíj óta a hétvégén először lesz módunk megfigyelni, javult-e bármennyit a Ferrari az aerodinamikával és a gumikezeléssel. Ahogy számíthattunk rá, több újítást bevetnek.
Lesz pár frissítésünk, melyek hasznosak lesznek ahhoz, hogy meghatározzuk az autó fejlesztési irányát.
– mondta Mattia Binotto. – Nem ez lesz az orvosság a bajunkra, de a kapott eredmények nagyon fontosak lesznek a következő lépésekhez.”
A hétvégén verőfényes napsütésre, 30 fok közeli hőmérsékletre lehet számítani, ez biztosan segíti a gumik felmelegítését, ahogy több tempós kanyar is. A Pirelli a leggyakoribb triót, a C2-C3-C4 kombinációt szállítja, ami feltűnő a rendelésben (a pontos számok a cikk végén láthatók), hogy a Ferrari ezúttal kevesebb lágy gumit kért, mint a Mercedes és a Red Bull, és a közepessel lesz bővebb a választéka.
Az aszfalt ezen a pályán közepesen érdes, a terhelés oldalirányban és összességében véve viszont majdnem a legerősebb kategóriába tartozik.
A fontosabb kérdés az, hogy a Ferrari leszorítóerőben hogy vizsgázik –
az utóbbi időben úgy nézett ki, a Mercedes autója most már mind a lassú, mind a gyors kanyarokban jobban megy az SF90-nél.
A pályán a két típus aránya hasonló, így a beállításoknál nem könnyű kitalálni, merre érdemes elindulni. Három hosszabb padlógázos szakasz található a pályán, ezért a motorerő sem mellékes. Új erőforrást ezúttal a Honda vet be a Red Bullokban és Danyiil Kvjat Toro Rossójában, utóbbi rajtbüntetést fog kapni, mert ez már a negyedik egysége lesz idén.
A Mercedes nem lehetett nyugodt ilyen szempontból a Kanadai Nagydíjon, Lance Stroll vadonatúj V6-osa elfüstölt a Racing Pointban. A gyártó vizsgálata azt állapította meg, hogy egy gyújtógyertya hibásodott meg, és megtették a szükséges változtatásokat, hogy a probléma ne forduljon elő újra.