Cunoda Jukit a tavalyi Bahreini Nagydíjon elért kilencedik helyezése után Ross Brawn, az F1 sportért felelős igazgatója minden idők egyik legígéretesebb újoncának nevezte. Való igaz, hogy bemutatkozó versenyén nem mindenki szerez pontot, a 21 esztendős japán pilótának így kijárt a dicséret, de nem sokkal később kiderült, hogy elhamarkodott volt őt piedesztálra emelni, hamarosan ugyanis jöttek a sorozatos balesetek.
A Red Bull viszonylag gyorsan megelégelte Cunoda bukdácsolását, és Olaszországba, az Alpha Tauri faenzai központjának közelébe költöztette őt, ahol az addiginál sokkal szorosabb felügyelet alatt készült és edzett. A japán önbizalma ugyanakkor ettől még nem tért vissza azonnal, de főnöke ebben is tudott neki segíteni.
Amíg nem költöztem el Olaszországba, csak egy lusta disznó voltam
– vallotta be őszintén az Autosportnak. – Az edzés után egyenesen hazamentem, bekapcsoltam a PS5-öt és a nap többi részében játszottam és jól éreztem magam. Aztán a verseny hetében mindennel kapkodtam, csak akkor kezdtem el készülni, ami szerintem túl késő volt."
Cunoda elismeri, hogy a jó kezdés nem tett jót neki, és abba a tévhitbe ringatta, hogy kirázza a kisujjából azt, ami az F1-hez kell.
„Túl magabiztos voltam. Úgy éreztem, hogy az F1 túl könnyű, mert nem volt nagy balesetem és nem történt velem semmi furcsa. Mindent az irányításom alatt tartottam, ezért arra számítottam, hogy könnyű lesz – mondta, majd elárulta, még a szezon második hétvégéjének időmérőjén történt bukás sem ébresztett benne kételyeket. – Imolában jött a baleset, de utána is rendben voltam, nem volt gond az önbizalmammal. Úgy éreztem, hogy az időmérős balesetnél csak nem volt szerencsém, és különben is arra számítottam, hogy már a féktáv előtt meg fog történni.
De amint elkezdtek rendszeressé válni a balesetek, kérdőjelek jelentek meg az önbizalmammal kapcsolatban, ami elég nehéz volt. Sokkal nehezebb, mint gondoltam."
„Különösen az volt nehéz, ahogy készültem egy versenyhétvégére. A megközelítésem teljesen elveszett. Ugyanúgy közelítettem meg, mint a Forma-2-ben, de az egy teljesen más formátum, ahol van egy szabadedzés, majd utána egyből jön az időmérő, az ember pedig már kezdettől fogva próbál a határon menni. Az F1-ben ezt viszont nehéz megtenni. Nagy a kockázata annak, hogy az ember összetöri az autót és rengeteg időt veszít, és újra fel kell építeni az önbizalmát."
Cunoda elárulta, hogy mindez egy idő után olyan méreteket öltött, hogy „egy ponton az önbizalmam teljesen elvezett. Ilyesmi azelőtt soha nem történt velem. Nagyon nehéz időszak volt, amely során újra kellett építenem, hogy olyan legyen, mint Bahreinben. Küszködtem."
Problémát jelentett az is, hogy az önbizalomhiány és az újabb balesetektől való félelem miatt visszavett, ezáltal pedig a tempója nem volt olyan jó, mint kezdetben.
Végül a szezon 16. versenye, a Török Nagydíj hozta meg neki az áttörést, amely előtt Franz Tost csapatfőnök arra kérte, térjen vissza a Bahreinben mutatott hozzáállásához, és nyomja neki keményebben anélkül, hogy a balesettől rettegne. Emellett kasztnit is cseréltek neki, illetve ő is tudta, hogy változtatnia kell.
„Törökország fordulópont volt az önbizalmam és a megközelítés terén. Addig csak próbáltam nem nagyot hibázni és a falhoz csapni az autót, ezért voltam annyira lassú. Arra fókuszáltam, hogy ne törjem össze a kocsit, ezért nem volt jó a tempóm.
Amint rájöttem, hogy következetesen lassú vagyok, keményebben kellett nyomnom, mert végső soron a tempó és az eredmények a legfontosabbak az F1-ben."
„Változtattam a hozzáállásomon, különösen ami az első edzéseket illeti, és elkezdtem ellenkező módon gondolkodni ahhoz képest, hogy »csak ne legyen balesetem.« Nagyjából nyolc versenyem volt zsinórban, ahol nem volt balesetem, és ezért vagyok most itt. Illetve a törökországi kasztnicsere is segített.
Az új autóban sokkal jobban éreztem magam, jobban tudtam kontrollálni. Például Szaúd-Arábiában meg tudtam birkózni az autó hátuljának kitöréseivel, míg az azelőtti kasztninál soha nem tudtam megfogni a megcsúszást."
Ami az idei évet illeti, Cunoda tisztában van vele, hogy nagyon fontos szezon előtt áll, amelyben már nem engedheti meg magának, hogy ne legyen következetesen gyors és ne győzze le rendszeresen a csapattársát, ami, lévén Pierre Gaslyról van szó, nem lesz egyszerű feladat. Ugyanakkor úgy érzi, a tavalyi tapasztalatok birtokában minden a rendelkezésére áll ahhoz, hogy megugorja ezt a lécet.