Félelmetesebb az Alien: Romulus, mint gondolnánk

Alien: Romulus

Nem kevés félelemmel telve ültek be a mozikba az Alien: Romulus első nézői, no nem az idegen lények miatt aggódtak, hanem azért, mert készült már olyan Alien, amelyet jobb lenne elfelejteni. Az első harmadban még nem oszlottak el a rossz filmtől való félelmei az embereknek, ám ahogy túljutott a történet a bevezetésen, a félelem átalakult a szörnyektől való rettegéssé. Fede Alvarez megidézte A nyolcadik utas: a Halál hangulatát, sok esetben félelmetesebb is volt, mint az 1979-es elődje.

Az Alien: Romulus magas színvonalon ad meg mindent, amit a néző az Alien-filmektől vár. Nyálkás, furcsa fejű űrlényeket, akiknek a szájából kijön egy kisebb fej félelmetes fogsorral, pókszerű lényeket, amelyek mindenkibe belerakják a szörnyeteget (leginkább szájon keresztül), csendet (a halál csendjét) és ordítást, rettegést és ijedtséget, utolsó pillanatban érkezést és lemaradást az utolsó pillanatról. Megkap a néző mindent, amit csak egy ilyen sci-fi horrorfilmtől remélhet, hogy aztán a moziból kilépve elfelejtsen mindent, mert a műfaj leginkább az adott pillanatban való feloldódást kínálja, legalábbis eleinte úgy volt, aztán jött A nyolcadik utas: a Halál, és soha többé nem szabadult tőle senki.

Alien: Romulus
Fotó: Fórum Hungary

Az Alien: Romulus legalább olyan félelmetes, mint A nyolcadik utas: a Halál

A világ 1979-ben (a magyarok 1981. január 15-én) szembesülhettek azzal, hogy a halál mennyire közeli is tud lenni. Mindenki emlékszik arra az ikonikus jelenetre, amikor ott liheg Sigourney Weaver, a filmbéli Ripley hadnagy arcába az a félelmetes, nyálas szörnyeteg, sokan még ma is visszatartják a lélegzetüket, amikor eszükbe jut ez a jelenet. Annyit el lehet árulni, hogy a Romulusban megint csak részesülhet mindenki az arcba lihegő élményben, és meg kell hagyni, hogy a film rendezője Fede Alvarez kitett magáért, talán még ijesztőbb itt minden, mint amilyen ijesztő valaha is volt. A hangulat is kellően sötét, eleinte kicsit olyan, mintha a Szárnyas fejvadászba csöppentünk volna, de aztán mindez hamar elmúlik, és marad a közönyös űr, az üres űrhajó és a szörnytől menekülő űrhajósok.

Alien: Romulus
Fotó: Fórum Hungary

Azt meg kell hagyni, hogy a mostani rész főszereplője, Cailee Spaeny nem éppen egy született Sigourney Weaver, de a Polgárháború című filmben Kristen Dunst mellett már bizonyított, hitelesen tud rettegni és túlélni, ez pedig egy jó Alien-film esetében elengedhetetlen. 

Az is furcsa volt eleinte, hogy huszonévesek az űrutazók, akik aztán küzdenek az űrhajóban tomboló szörnyekkel, de szerencsére nem lett az új Alien valamiféle furcsa tinihorror. Mindez a rendezőnek, Fede Alvareznek (Ridley Scott visszalépett producerré) köszönhető, mert a megfelelő színészvezetés, a végiggondolt atmoszférateremtés és a suspense, a feszültség jó ritmusú fokozása révén a Romulust a legjobb Alien-filmek között emlegethetjük.

Alien: Romulus
Fotó: Fórum Hungary

Izgalmas és sikeres kísérlet volt a mesterséges intelligenciát is főszereplővé tenni (bár az nem igazán érthető, hogy miért kell egy fekete kamaszfiúnak kinéznie, hacsak nem a kvóta miatt), egyrészt azért, mert új, mélyebb rétegekkel gazdagodott a film, másrészt azért, mert ez is segített abban, hogy komolyan lehessen venni mindazt, amit látunk. Hol van ma már űrrepülés mesterséges intelligencia nélkül? Ráadásul valamennyire a fókuszt is elvitte az eredeti cselekményről a filmbéli robot, amely egy frissítés révén teljesen megváltozik, és mindez felveti azt a súlyos problémát, amely napjainkban is már kézzelfogható: kapunk-e valami rosszat egy-egy programfrissítéssel számítógépes berendezéseinkre? Esetleg olyat, amitől lefagy a fél világ?

Alien: Romulus
Fotó: Fórum Hungary

Érdekes kérdésfelvetés, hogy a filmbéli szereplőkről alig tud meg valamit a néző, amit hibának is fel lehetne róni, de azt is látni kell, hogy a megfelelő hangulat megteremtése itt sok időbe telik, az akciók kibontása, a lelassulások és csendek, majd a hirtelen gyorsulások és a velük járó hangeffektek fontosabbak, mint hogy megtudunk-e hárommal több információt a szereplőkről vagy sem. 

Ez a film ugyanis a szórakoztatást tűzte ki célul, és azt meg is kapják a nézők. Itt minden mesteremberes pontossággal készül, a feszültség fokozását patikamérlegen mérik.

 Meg is lesz az eredménye: egy igazán izgalmas és emlékezetes film született. Mert a legmodernebb technikák is akkor hatnak a legjobban, ha az alkotók képesek arra, hogy visszatérjenek a gyökerekhez. Az Alien: Romulus visszatért.

Sommásan: 9/10